Festésről és egyéb démonokról

Isten látja lelkemet, nem akartam rinyablogot írni, pláne, hogy valamikor év elején megfogadtam, hogy úgy általában nem panaszkodom, mert minek, sokkal szórakoztatóbb, ha inkább röhögök magamon. Aztán az elmúlt héten valahogy mégis átfordultam ebbe.

Vicces, hogy Csipkepitty pont mostanában írt romhalmazokról és újrakezdésről (belinkelni persze nem tudom mobilnetből kifolyólag, vagy mi). Majdnem egy éve, hogy ebbe a lakásba költöztem, és ahelyett, hogy örültem volna, hogy vége az állandó költözködésnek, és hogy megtaláltam azt a helyet, ami egy csomó dologban pont olyan volt, amilyet akartam, már amennyire a valóság pont olyan lehet, mint az álmok, csak ültem a romhalmazon, amiért fél életemre eladósodtam, és leginkább rémülettel töltött el az egész. Sok oka van annak, hogy miért nem rendeztem be, és talán egyszerűen azért, mert egyedül nem akartam. Aztán ahogy telt az idő, lassan mégis a helyükre kerültek a legfontosabb dolgok a lakásban is, bennem is. És hiába volt koszos a fal és kevés a bútor, szerettem, mert az enyém volt, minden értelemben.

Iszonyú rossz volt ma szétszedni mindent, mintha visszaforgattam volna az időt, és meg sem történt volna ez az egy év. Olyan dolgok jöttek elő, amikről azt hittem, hogy milyen faszán túlléptem már rajtuk. Persze tudom, hogy csak pár napig tart, és nem leszek egyedül, mert holnap idejön egy rakás ember, akiknek elég fontos vagyok ahhoz, hogy ezzel szarják el a hosszú hétvégéjüket, és ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. És igazából tudom azt is, hogy ez nem ugyanaz, mint egy éve, például mert rohadt keményen megdolgoztam azért, hogy ne úgy legyen. De ma este még ott tartok, hogy ülök a romhalmazon loncsos-lófarkasan, a szemfestékem csak azért nem kenődött el, mert ma ahhoz sem volt erőm, hogy felkenjem, minden visszhangzik az ürességtől, és nagyon szívesen elmenekülnék Toszkánába vagy akárhova.

Rinya off, mert mennyire szánalmas már, hogy valakinek sírnia kell egy festéstől. (Még jó, hogy nem komplett lakásfelújításba fogtam, amilyen drama queen vagyok, itt sajnáltatnám magam egy hétig.) Ígérem, holnapra felnövök, és nekiállok új életet építeni. Ha meglesz a kovácsoltvas kertibútor, partizunk.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

4 Responses to Festésről és egyéb démonokról

  1. csipkepitty says:

    Fog ez menni, fog ez menni, mondogasd csak szépen magadnak.

  2. perenne says:

    No szerintem nem a festéstől, a mögöttes dolgoktól érzel úgy, ahogy. Kicsit visszapörgetted az időt. De az ünnep végére, minden értelemben helyreáll a rend 🙂

  3. Panzer says:

    Fejet fel, tekintet bizakodva mered a jovobe! 🙂

    Ezt mondtam tegnap is: gondolj arra, hogy az egesz csak NAGYON korlatozott ideig tart csak. Perennenek igaza van: vasarnap ilyenkor mar egy kifestett, tiszta, rendbe tett lakasban er majd a teadelutan – alig 72 ora, es vege.

  4. hosszu says:

    Igazatok van, köszönöm.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s