Szombati matiné

Azt hiszem, a ma reggeli alakításommal bátran indulhatnék a legmerészebb munkábamenési kísérletek versenyén (a legmerészebb külföldre elindulás díját már évekkel ezelőtt megnyertem). Félórával a busz indulása előtt sikerült kilépni az ajtón, úgy, hogy nem volt nálam pénz a buszjegyre. A békávé elképesztő és merőben szokatlan összehangoltságának köszönhetően épp csak annyira késtem le a buszt, hogy még láttam a seggét kigördülni a megállóból. De hamarosan jött egy másik (ami persze nem ugyanoda ment), és sikerült rávennem a sofőrt, hogy vigyen el pénz nélkül az úticélommal szomszédos település legtávolabbi pontjáig. Majd kiálltam stoppolni, és perceken belül fel is vett valaki – bár én olyan mérhetetlenül álmos és bamba voltam (még csak két kávén voltam túl), hogy rám kellett dudáljon, mert észre sem vettem, hogy megállt.

Mire mindezt végigcsináltam, még nyolc óra sem volt, így maradt még idő kávézni és fénymásolni is (a büféssrác úgy döntött, hogy ajándékba adja a kávét, gondolom, elég ijesztően nézhettem ki). Ilyen indítás után aztán már könnyedén megküzdöttem a munka során felmerülő apróbb kihívásokkal (például hogy a reggeli csoportomat törölték, de ettől függetlenül mégis van, viszont erről én csak tegnap értesültem, a diákok meg ma reggel, és csak egy embernek volt könyve, de tökmindegy, mert a csoport egyik fele úgyis teljesen más vizsgára készül, mint a másik).

Visszafelé a bakter döntött úgy, hogy kevesebbet kell fizetnem a jegyért (“hagyja, aranyos, majd más többet fizet”), úgyhogy feltételezem, hogy még mindig szánalmas látványt nyújthattam.

Most pedig elmegyek aludni, mert elég volt a kalandokból mára, a horoszkópom pedig azt írja, hogy ha fáradt vagyok, annak az az oka, hogy az elmúlt hetekben kizsigereltem magam, és én ezt most el is hiszem neki.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

4 Responses to Szombati matiné

  1. csipkepitty says:

    Melyik volt a legmerészebb külföldre indulásod?

  2. hosszu says:

    Na majd elmesélem.

  3. ez engem is érdekelne, nekem egyszer sikerült pénz nélkül elindulnom olaszországba. az mentett meg, hogy épp lakást újítottunk fel, így anyámnál ott volt 20 négyzetméter csempe ára és tök véletlenül kikísért a vonathoz, a pályaudvaron meg volt pénzváltó… további hihetetlen szerencsémnek köszönhetően nem a praktikerben vásároltuk adott csempéket, így az árukból relatíve jól elvoltam egy hétig olaszországban (igaz, szállásra nem költöttem).

  4. hosszu says:

    Ez egy szép, tanulságos történet volt 🙂 Elmondom majd az enyémet is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s