Falakról még mindig

Tegnap egy volt tanítványom megkérdezte, milyen színűek lettek a falak. Mondtam, hogy hát, izé, …színesek. A válasz: – Akkor nem csalódtam, nem tudnám tanárnőt fehér falak között elképzelni. – Nos, én sem magamat, de ez jólesett.

Nelli szokta mondogatni, hogy a lakás pillanatnyi állapota az ember pillanatnyi lelkiállapotát tükrözi. Ebben valószínűleg igaza van, és valószínűleg visszafelé is működik a dolog, ha belegondolok, milyen lelkiállapotban voltam az elmúlt hetekben. És valószínűleg az is igaz, hogy maga a lakás meg az ember személyiségét tükrözi, én legalábbis úgy érzem, elkezdtem a saját képemre formálni az enyémet – otthont teremteni belőle. A végeredmény sokszínű, bolondos, kicsit diszharmonikus, tökéletlen, de tele szeretettel, épp, mint a gazdája. Időnként csak úgy megállok, és gyönyörködök benne. És a falakról még sokáig eszembe fog jutni az a sok ember, aki segített abban, hogy olyan legyen, amilyennek szeretném. Szentimentális vagyok, tudom.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

1 Response to Falakról még mindig

  1. Pingback: Liebster | A lélek hosszú, sötét teadélutánja

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s