Falakról még mindig

Tegnap egy volt tanítványom megkérdezte, milyen színűek lettek a falak. Mondtam, hogy hát, izé, …színesek. A válasz: – Akkor nem csalódtam, nem tudnám tanárnőt fehér falak között elképzelni. – Nos, én sem magamat, de ez jólesett.

Nelli szokta mondogatni, hogy a lakás pillanatnyi állapota az ember pillanatnyi lelkiállapotát tükrözi. Ebben valószínűleg igaza van, és valószínűleg visszafelé is működik a dolog, ha belegondolok, milyen lelkiállapotban voltam az elmúlt hetekben. És valószínűleg az is igaz, hogy maga a lakás meg az ember személyiségét tükrözi, én legalábbis úgy érzem, elkezdtem a saját képemre formálni az enyémet – otthont teremteni belőle. A végeredmény sokszínű, bolondos, kicsit diszharmonikus, tökéletlen, de tele szeretettel, épp, mint a gazdája. Időnként csak úgy megállok, és gyönyörködök benne. És a falakról még sokáig eszembe fog jutni az a sok ember, aki segített abban, hogy olyan legyen, amilyennek szeretném. Szentimentális vagyok, tudom.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

One Response to Falakról még mindig

  1. Pingback: Liebster | A lélek hosszú, sötét teadélutánja

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s