Madridi mesék 1 – A metró

Miután olyan jót szidtam a madridi metrót egy korábbi bejegyzésben, itt az ideje, hogy a jó oldaláról is szót ejtsek. Madridban 13 metróvonal van, plusz 3 úgynevezett metro ligero-vonal, ami a külvárosokban jár. Ezek jelentős részét az utóbbi tizenöt évben építették vagy hosszabbították meg. A metró kivisz a reptérre, a belvárost meg szó szerint behálózza. Számos olyan állomás van, ahol három-négy vonal is összefut, és ha nincs csomagod vagy nem sietsz (és miért is akarna valaki sietni Madridban?), nagyon könnyen eljuthatsz bárhonnan bárhová. Két pont között sokszor két vagy három alternatív útvonal közül választhatsz. Én nem is értem, miért tartanak buszokat, pedig abból is van sok.

Egy metrójegy 1 euróba kerül, és addig érvényes, amíg ki nem jössz a metróból. Ha tehát úgy döntesz, hogy bejárod a hálózatot, tizenötször átszállsz és közben háromszor irányt változtatsz, nyugodtan megteheted. Egy tízes gyűjtőjegy aktuálisan 7.40-be kerül (tessék csak összehasonlítani ezeket az itthoni árakkal), de ez már az elmúlt évek rettenetes áremeléseinek a következménye, amikor először jártam ott, még 6 euró alatt volt az ára (az egy útra szóló jegy akkor is 1 euró volt). Ugyancsak az utóbbi pár évben vezették be azt, hogy ha a reptérre mész, akkor plusz 1 euróért kiegészítő jegyet kell venned. A spanyolok szerint ez felháborító.

Ellenőrök nincsenek, beléptetőrendszer van. De mindig van kéznél valaki, akinek az a dolga, hogy válaszoljon a kérdéseidre, vagy a segítségedre siessen, türelmesen és mosolyogva nyomogassa helyetted a jegyautomata gombjait, ha béna vagy (emellett persze jegypénztár is van), vagy előkapjon egy metrótérképet, és bejelölje rajta a legelőnyösebb útvonalat, meg hogy hol kell átszállnod, hogy elérd a célodat, és még azt is megmondja fejből, hogy ez kábé hány percet vesz igénybe, átszállással, tokkal, vonóval.

Az első metró reggel hat körül indul, a nagyon hosszú vonalakon ennél korábban, hogy hat körül már a belvárosban legyen. Ennél korábban úgysem akar senki utazni, vagy ha igen, az ő baja. Este viszont 1.30-ig jár, napközben általában 3-4 percenként jönnek a vonatok, de éjfél után is maximum 6 perc telhet el két metró között. Fél kettő után már csak éjszakai buszok vannak, de ezt még én is csak egyszer vagy kétszer vettem igénybe, azt is több évvel ezelőtt, és igen, azokon is egy euróba kerül egy menet.

Szóval riszpekt.

Az elutazós poszt címe pedig nem volt véletlen, Madrid az a város, ahol tényleg bemondják a metróban, hogy a következő állomás a remény. Ezt a reptérről jövet most is (mint már annyiszor) volt alkalmam meghallgatni. A főnök a mai napig nem sejti, miért pont arra mentünk.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

3 Responses to Madridi mesék 1 – A metró

  1. perenne says:

    Én sem hagynám ki. Pláne most, hogy részben én is a föld alá kényszerültem 🙂

  2. én a párizsi metróban láttam olyan táblát, amint az összes megálló kis lámpácska formájában szerepel, alatta minden megállónak van egy gombja, benyomod, hogy hova mész és kivilágítja neked az útvonalat és fel is olvassa. egészen futurisztikus élmény volt.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s