A múlt árnyai

Tudom, melodramatikus a cím, a bejegyzés is ilyen lesz, semmi jót ne várjatok tőle.

Szóval az van, hogy a Gyerek egy rocksztár. Tényleg 🙂 Nagydarab, hosszúhajú, sört vedelő, kiszegecselt állat, akinek akkora érzékeny lelke van, hogy belefér a fél multiverzum. Rocksztárságából kifolyólag igen tisztességesen megtanult angolul, néha csak pislogok, hogy milyen szavakat ismer. De azért elkel a segítség, ezért ráérő időmben (most) időnként dalszövegeket lektorálok.

Vannak a családban dolgok, amiről nem beszélünk. Nemcsak hogy nem beszélünk róla, nem gondolunk rá, elfelejtettük, eltemettük jó mélyre. Így tudtuk megőrizni a hozzávetőleges normalitásunkat. Persze a nyomait mindannyian hordozzuk, az elcseszett életünkben, az érzelmi sérüléseinkben, a görcsös szeretethiányunkban.

A Gyerek most írt erről egy számot. Hosszú évek után, a saját stílusában, átszűrve mindazon, ami ő most, de benne van egy tehetetlen kisgyerek minden félelme és szorongása. Javítom a nyelvtani hibákat, bazdmeg, és közben alig látok ki a könnyeim mögül. Ő a legbátrabb közülünk. Elmondani nem tudom, hogy mennyire szeretem és becsülöm érte. És legalább engem is szembesít azzal, hogy van felelősségem, és vannak kötelességeim.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

One Response to A múlt árnyai

  1. perenne says:

    Általa vagy más által, vele vagy nélküle, a csontvázak mindig előkerülnek a szekrény mélyéről. Mert amit nem dolgozunk fel, az csendben mérgez.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s