Filozofikus nap volt

Egyik kedvenc fantasy-sorozatomban (nem sok ilyen van) van egy testvériség, amelynek tagjai egy eskü következtében nem tudnak hazudni. Nem egyszerűen nem hazudhatnak, hanem képtelenné válnak rá. Amint a történet folyamán többször kiderül, ez persze nem jelenti azt, hogy mindig a teljes, színtiszta igazság, amit mondanak, vagy hogy valóban az a jelentése, aminek elsőre tűnik.

Ilyeneken elmélkedtem a reggeli kávém mellé, amikor végiggondoltam, hogy ha azt mondanám, A pasim nálam töltötte az éjszakát, és alig aludtam valamit, ennek minden eleme igaz lenne. Az más kérdés, hogy ő azzal töltötte az éjszakát, hogy megvacsorázott és aludt (és nekem is hozott kenyeret és vizet kínait a számítógép elé, amiért áldassék), míg én azért nem aludtam, mert hajnali háromig fordítottam.

Amint a fentiekből is kiderül, minél fáradtabb vagyok, annál furcsábban működnek a szinapszisaim, az a gyanúm, időnként félrekapcsolnak. Viszont nyomás alatt nő a pálma vagy mi, várakozásaimmal ellentétben a mára kiutalt kupac dolgozat és öt óra tanítás már meg sem kottyant (bár note to self, hogy a kiselőadásokat nem a legjobb ötlet a félév utolsó két hetére időzíteni, mert esélyes, hogy belealszom – ha nekem kell beszélnem, ennek kisebb a valószínűsége).

A délutáni fordítási menet gondolatára azért már kicsit csikorgattam a fogam, de vigasztalt, hogy Csipke társam lesz a szenvedésben, pedig neki sem egyszerű most az élete. Meg ilyenekre gondoltam, hogy ha vannak, akik egy héten át úsznak a tengerben teljes fegyverzetben és kivont karddal ifjonti lelkesedésből, akkor mi is elbánunk pár órán keresztül néhány sorral meg néhány sörrel. Így is lett, aztán valahogy megint eluralkodott a filozofikus hangulat, és azon gondolkodtunk hangosan, hogy ha az ember ki akarja ásni egy rég halott költő csontjait, kizárólag abból a célból, hogy aztán leköphesse őket, az vajon hullagyalázásnak minősül-e.

Most pedig NEM húzom fel az órát (lázadó típus vagyok), hátha sikerül annyit aludnom, hogy ne jussanak hülyeségek az eszembe. A lelkiismeretfurdalástól meg átmenetileg megszabadultam, mert annyira takarékon fut a rendszer, hogy az ilyen fancy alkalmazások lekapcsoltak.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

2 Responses to Filozofikus nap volt

  1. csipkepitty says:

    Továbbra is fenntartom, hogy a csontok kiásása és leköpdösése NEM hullagyalázás. A hullagyalázás az, ha ledaráljuk a csontjait, aztán összekeverjük madárguanóval.

  2. hosszu says:

    Ez ám az irodalomkritika! :))

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s