Azt mondja nekem az egyik hallgató, aki megbukott a vizsgán, hogy ő a kolléganőmnél tanult, aki sokkal gyakorlatibb kérdéseket tesz fel, ez meg túl elméleti volt. Hát, ha szemináriumra járt hozzá, az gyakorlati tantárgy, a vizsga meg ugye elméleti, talán innen ered a különbség. Ha meg vizsgázott nála, nyilván megbukott, különben nem vizsgázna nálam, akkor meg nem mindegy? Majd megkérdezi, hogy a vizsga a könyvre épült-e. Igen, mondom, meg az előadások anyagára (és nézek hozzá célzatosan, mert a leányzót egyszer sem láttam előadáson). Na és milyen könyv az, megtalálható a tanszéki könyvtárban? Na, ehhez aztán gratulálok, három nappal a vizsga után ráébredni, hogy könyvet is kellett volna olvasni. (Megjegyzem, a kolléganő és én is ebből a könyvből tanítunk évek óta, erre épül a szeminárium, a vizsga, sőt, a szigorlat is. Pontosabban a könyv öt és fél fejezetére, nehogy megártson.)
Na és, folytatja, véletlenül nincs nálam a vizsgatesztje? De. Véletlenül az összes vizsgatesztet egyfolytában magamnál hordom, vécére sem megyek nélkülük. Hát akkor nem lehetne, hogy ő engem felhív telefonon, és megbeszéljük, mit rontott el? Ó, dehogynem. Lehetőleg mind a kétszázötven diák hívjon fel, aki nálam vizsgázik ebben a vizsgaidőszakban. Annak, aki szombat este tíz után telefonál, bónuszként lelkisegélyt nyújtok, és ingyenes életvezetési tanácsokkal is ellátom.
És akkor most elképzelem, hogy diákkoromban feltettem volna ezeket a kérdéseket mondjuk Nádasdy Ádámnak.
A lélek hosszú, sötét teadélutánja 
Életemben először bánom, hogy nem most vagyok fiatal :-)))
Nádasdy Ádámtól továbbra se mer senki kérdezni semmit szerintem. 🙂 De ott volt az államvizsgámon, hát azóta nem a kedvencem sajnos.
Perenne: miért is? 🙂
Etike: persze, más példát is mondhattam volna, de ez különösen bizarr ötletnek tűnt 🙂
Hosszu, szerintem tovabbra is tulsagosan emberbarat vagy.
Mar a legelso kerdesnel – tul elmeleti vagy tul gyakorlati, stb. – idezni kellett volna neki Marosan Gyorgy orokbecsujet:
“Nem a zsemle kicsi, a pofatok nagy.”
– ezt kovetoen pedig emlekeztetni az illeto hallgatot az UV idopontjara. Ennyi. Ha ennyire hulye, akkor nem kell vele beszelgetni.
(En egyebkent azt szoktam csinalni, hogy ha valaki mindenaron kivancsi arra, hogy miert olyan lett a ZH-ja, amilyen – nos, erre valo a fogadoora. Akkor johet, maskor nem. Es ott meg is lehet beszelni a dolgot, ha van a hallgatonak annyi ideje + nem allnak ezren sorba, stb. )
Hát nem azért, mert a pasik ifjabb nemzedéke annyira vonzó. 🙂
Azért, mert merhetnek ennyi baromságot kérdezni. Az én időmben (Pompei romjai közt megtalálhatók a visszaemlékezések), ha az ajánlott ágyi olvasmányok lábjegyzetére épült pár tétel, akkor arra épült. Jó ez a másik véglet, ami épp úgy túlzás. De annyira hülye ember nem lehet, hogy megkérdezze, a könyvre épült-e a vizsga. 😦
De, Perenne, vannak ilyenek, ráadásul szép számmal. Épp az imént mondtam Hosszunak telefonon a dolgozatok kazlának közepéből, hogy rendszeresítenem kéne egy olyan előregyártott e-mailt, amiben az szerepel, hogy “előbb nézze meg a) a tantárgyi útmutatót; b) a TVSz-t; c) a vizsgarendet.”
(Én mondjuk kizárólag e-mailen és fogadóórában vagyok hajlandó kommunikálni formai izékről. Már ez is nagy könnyebbség.)
Csipkepitt, ugyan nem hallgatóknak, de nekem van ilyen automata e-mailem a kollégáknak :Đ
y