A kisszobám kezd olyan lenni, mint Dirk Gently hűtőszekrénye a blogommal azonos című regényben. Csak alapos megfontolás után és elkerülhetetlen esetben nyitom ki az ajtaját. Ma viszont kénytelen voltam bemenni, mert feltétlenül elő kellett kerítenem egy könyvet. Az expedíció során a következőket találtam:
– az étkészletem hiányzó darabjait
– egy normális méretű párnát (erre őszintén rácsodálkoztam, de örültem neki)
– Arawn egyik könyvét, amit cirka félévvel ezelőtt keresett rajtam (eeek!)
– még egy könyvet, amit hamarosan vissza kell juttatnom a tulajdonosához (de legalább akkor már nem kell keresnem)
– a csizmámat
– egy doboz plüssállatot (na jó, ezekről tudtam, hogy valahol ott vannak)
– egy teljes készlet ágyneműt (jippííí, egy dologgal kevesebb, amit venni kell)
Mondanom sem kell, ezek (meg egy kis fogcsikorgatás) után a keresett könyvet leemeltem az íróasztalom feletti polcról.
Azt viszont még mindig nagyon szeretném tudni, hol a télikabátom.
Könyvespolcokat akarok. Meg ruhásszekrényt. Most.
A lélek hosszú, sötét teadélutánja 
Egyszer eljön ama vészterhes nap, midőn Csipkepitty legszebb lakástakarító piros tornacipőjében bemegy abba a szobába, és vérengző dúvadként kezd szortírozni. 😀
Rettegek ama naptól 🙂 De igenigen hálás is vagyok (meg csodálom a bátorságodat) 🙂
Ó, én bátor vagyok, miként a vaddisznók. 😀
én ma egy biciklilakat-kulcsot kerestem, cserébe találtam egy pezsgős dugót a kanapé párnája alatt. izé
:))
Hol a hozzávaló pezsgő? És a pasi? (Bocs :-()
Postmodernystka tudomásom szerint boldog feleség, úgyhogy emiatt nem kell aggódnunk, de a pezsgősdugónak tényleg van egy kis sic transit-hangulata. 🙂
De ismerős. Nekem is van egy ilyen kisszobám. Medve “dolgozószobának” nevezte ki, én szemetesszobának hívom 🙂
Tériszony, ez kizárt. Ha két ilyen kisszoba is akad Budapesten, akkor súlyos veszélyben van a tér-idő kontinuum. 😀
a tér-idő kontinuum nagy szarban van, már elnézést, mert nekem is van egy ilyen szobám, amibe én spec hónapok óta nem tettem be a lábam, mert ahhoz rendet kéne rakni az asztalon, ahhoz viszont nincs lelkierőm. néha azért bemegyek, mert ott van a kávégép. de olyankor mindig háttal állok az asztalnak 🙂
(a pezsgős dugó engem is meglepett, nem emlékeztem arra, hogy szilveszterkor a kanapén nyitottunk volna pezsgőt, de hát történtek ennél már furcsább dolgok is)
Áhá, szóval kiderül, hogy mindenkinek van egy olyan szobája, ahol a lénye sötét oldalát tartja, máris jobban érzem magam. 🙂
Tériszony: Viszont az érdekelne, hogy Medve Úr milyen megfontolásból nevez egy ilyet dolgozószobának.
Postmodernystka: meg az is, hogy ha ott van a kávégép, akkor hogy lehet, hogy hónapok óta nem jártál odabent? 🙂
Hát mér, ilyen szobám nekem is van. Igaz, én nem a lényem sötét oldalát tartom bent, hanem a rongyoszsákot, bár ez végülis egyremegy. (Azt viszont kihangsúlyoznám, hogy én ezt a szobát félóra alatt lakható állapotba tudom rázni a szállóvendégek számára. Szóval ez talán mégsem ugyanaz. Hm.)