The Name of the Father

(avagy jól gondold meg, ha külföldi állampolgárral akarsz házasságra lépni)

Ma rohadt korán keltem (ahhoz képest, hogy mikor feküdtem), mert kellett mennem az anyakönyvvezetőhöz, mint tolmács, ami vicces volt, mert az okmányirodában nem volt kávéautomata, én meg abban az órában magyarul sem tudok koherensen megszólalni.

A kerületben valószínűleg még nem láttak élő, házasuló külföldit, mert külön mindenki (vagy öt ember) megkérdezte tőlünk, hogy együtt vagyunk-e, amit mi minden alkalommal megerősítettünk. Erre aztán furán néztek a Dobosra, mint aki meg van győződve róla, hogy ez a vigyorgó északi barbár egyszerre két magyar nővel szeretne házasságot kötni.

Rám pedig azért volt szükség, hogy objektíve kiderüljön, hogy a vőlegény tudja, mit csinál. Például, amikor megkérdezték, mi legyen a gyerekek vezetékneve, és a menyasszony spontán odafordult, hogy jaj, szivi, mégis most kell megmondani, most akkor mi legyen?, akkor az anyakönyvvezető fenyegetőleg felemelte az ujját, hogy nono, majd a tolmács, ami teljesen logikus, mert mi van, ha a vőlegény jól hallhatóan azt válaszolja erre, hogy Oululainen*, a menyasszony meg félrevezető szándékkal úgy fordítja le, hogy Balog?

Az egész procedúra különben olyan, mint ha a fiatalok nem házasodni akarnának, hanem mondjuk gyanús eredetű, embernagyságú aranyszobrot próbálnának kivinni az országból. Mert EU ide, EU oda, be kell szerezni hatvanhat papírt, ráadásul apostille-lel (írásban megkérni postai úton, majd kiállítják, majd írásban megküldik, kb. 1 hónap), aztán mindet lefordíttatni, csakis az OFFI-val, mert Magyarországon csakis ők készíthetnek hiteles fordítást (kurvadrágán, 1 hónap), mezei fordítóra ilyet nem bízunk, ugye. Ezen már mind túl vagyunk, elvégre év eleje óta szerveződik az esküvő. A fordítás különben felemelő volt, Pataricza Eszter nem tud ilyeneket, például azt, hogy házasságkötés előtti vezetéknév (last name before marriage az eredetiben, gondolom, vagy valami hasonló), sikerült kurvadrágáért úgy lefordítaniuk, hogy “utolsó, házasságkötés előtti név”. Ezért aztán érdemes monopolhelyzetben levő fordítóirodát fenntartani.

Aztán jött a slusszpoén, mert kiderült, hogy a születési anyakönyvi kivonat kultúrspecifikus dolog. A finneknél például úgy néz ki, hogy rajta van a neved, hogy hol születtél, mikor, aztán kábé ennyi. Ja, volt anyád meg apád is, nyilván, és? Köze valakinek? A magyar házassági anyakönyvben viszont szerepelnie kell a szülők nevének, és mint hivatalos adatot, hivatalos irattal kell alátámasztani. A Dobos anyjának a neve szerepel a magyarországi iratain, de az apa neve sehol. Akkor pedig nincs esküvő. Próbáltuk megmagyarázni, hogy nem létezik olyan hivatalos irat Finnországban, amin szerepelne az apa neve, de hiába. A szabály az szabály. Apád neve nélkül márpedig nem házasodhatsz, külföldi bunkó. Szerezz igazolást. (Apostille, OFFI stb., kb. két hónap, lásd fent. Májusra tervezett esküvőről beszélünk.)

Úgyhogy még tíz óra sem volt, de már túl voltunk azon, hogy a menyasszony zokogott, a vőlegény három nyelven káromkodott, kölcsönösen szidták kicsit egymás országának intézményi kultúráját, aztán mindenki telefonált, és még kávét is ittunk.

Aztán meg az volt (mert lusta vagyok erről külön posztot írni), hogy hazafelé úgy döntöttem, megvigasztalom magam a korai kelésért és a múltheti nagy hajszáért, és vettem magamnak futócipőt. Már régóta fájt rá a fogam, most meg tele van a város az akciós futócipők plakátjával, és még útba is esett, nem lehetett kihagyni. Az akciós cipőről persze, ahogy az lenni szokott, kiderült, hogy nem jó semmire, legalábbis az én magas igényeimnek nem felel meg. De azt mondják az ilyen oldalakon (rendes bölcsész azt is megkutatja, ha cipőt vesz), hogy beszélgessünk a szakképzett eladókkal. Hát beszélgettem, és mutatott is nekem egy olyan darabot, ami pronáló lábra való (mondom, kutattam), belső harántemelő is van benne, és alig volt drágább, mint az akciós (mert ez már tavalyi, mutatott rá a szakképzett eladó). Sőt, közös erővel még azt is sikerült megállapítanunk, hogy mekkora méret kellhet nekem.

A legjobb meglepetés pedig a pénztárnál ért, ahol váratlanul kiderült, hogy pont annyit kell fizetnem, mint az akciósért, amit ugyan nem értek, de roppantul örültem neki. Igaz, a cipő ezüst és rózsaszín (ezt hívják kompromisszumnak), de istenem, legfeljebb nem ebben fogok színházba járni, a szomszédok meg már így is furákat gondolnak rólam. Majd veszek hozzá valami ezüst és rózsaszín kiegészítőt, bár a reggeli kutyasétáltatóknak szerintem alapvetően mindegy.

A következő embert pedig (váltott témát ismét hirtelen), aki azzal jön, hogy nálam szeretne szakdolgozni, valószínűleg helyből képensikítom.

* a bejegyzésben szereplő nevek természetesen fiktívek

UPDATE: esküvő lesz, papírokat beadtuk, reméljük a legjobbakat, hurrá.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

11 Responses to The Name of the Father

  1. Na ne, elmaradt az esküvő? Hihetetlen!
    Amúgy lehet Magyarországon fura a vezetéknév cseszegetése, de ez máshol nem gond, mint ahogy nálunk sem. Az embereknek megvan a saját vezetékneve, házasságkötéskor a feleség felveszi a férj vezetéknevét, de megegyezéssel megtarthatja a sajátját vagy mind a kettőt és ez esetben a férj is viseli azokat, és a gyerekek természetesen az apa vezetéknevét kapják. Az olaszoknal ugye nem veszi fel a feleség a férj nevét, de a gyerek az igen.
    A hivatalos fordítésban is látok némi logikát, mert ugye ha elfogadjuk, hogy bizonyos országokban a feleség felveszi a férj nevét és akér válás után is megtarthatja, akkor az a helyzet is fennállhat, hogy valakinek akár több érvényes vezetékneve legyen, ez persze abban az esetben ha nem először házasodik. Akkor a félreértések elkerülése végett valóban a legmegfelelőbb a logikátlannak tűnő házasság előtti utolsó vezetéknevet ígényelni.
    Rákerestem Pataricza Eszterre is, hogy ne haljak meg tudatlanul, de a pronáló láb az már kicsit sok nekem ebben a kesei órában.

  2. Laura says:

    “ez esetben a férj is viseli azokat, és a gyerekek természetesen az apa vezetéknevét kapják.”

    vagy az anyáét, vagy a közöset 😀

  3. Igen, kicsit zavaros voltam, tehát a gyerek megkapja az apja vezetéknevét, ami esettől függően lehet az apa eredeti vezetékneve vagy a felvett közös. Olyanról nem nagyon tudok, hogy valaki az anyja vezetéknevét viselte volna, csak ha házasságon kívül született és nem ismerte az apa el. Azért biztos vannak ilyen esetek is.

  4. Ja, és nem lett volna egyszerűbb elrepülni Las Vegas-ba? Ott biztosan nem kötöttek volna bele semmibe 😀

  5. Laura says:

    Csipikenyuszi, lehet hogy nem gyakori, de törvényes lehetőség. A lényeg csak annyi, hogy (bocs: tudákosság on) “házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet.” Pl mi is közös nevet csináltunk, de ha én grófkisasszony lettem volna, aki ragaszkodik az ősi ranghoz, az egész család jöhetett volna utánam a névviselésben. (Tudákosság off, jogász ezennel lelőve 😀 )

  6. Mosolygólány says:

    Én arra lennék kíváncsi, hogy sikerült-e a bürokráciából útvesztőt találni és lesz-e esküvő?
    A névadásról pedig annyit, hogy én ismerek is olyan embert, aki a felesége vezetéknevét vette fel, azt használja és a gyerekek is azt kapták. Házasságkötés előtt el lehet dönteni, de ma már mindenféle variáció lehetséges. Bár engem is meglepett, nem egy szokványos megoldás.

  7. Köszi Vaszilisza a sokoldalú magyarázatot, valóban sokkal tóbb ma a lehetőség, meg ugye biztosan többen is veszik igénybe a lehetőségeket. A kivételek meg erősítik a jól bevált alapszabályokat. De esküszöm, soha nem tudnám megszokni echte magyar lány létem ellenére, hogy Izéné Csipikenyuszinak hívjanak. A szokás hatalma, de itt én is lezárom a fejtegetéseimet, hosszú éjszaka vár rám. Inkább arról szólnák, hogy Hosszu legújabb elvetett pár szavából azt vettem ki, hogy holnap megint történik valami az anyakönyvi hivatalban. Kíváncsian várom a beszámolót.

  8. hosszu says:

    Az Izéné Csipikenyuszik egyre kevésbé a mi generációnkból kerülnek ki. Nagyon sokan megtartják a saját nevüket, és ilyenkor pláne nyilatkozni kell, hogy a gyerekeket hogy fogják hívni. És bizony van olyan is, hogy az anya nevét vagy közös vezetéknevet kapnak. Bármi lehet, de Vasziliszának igaza van, a lényeg, hogy minden gyereknek ugyanaz kell, hogy legyen a keresztneve.

    Esküvő lesz, csak az a kritikus kérdés, hogy mikor, mert még mindenféle bürokratikus firlefrancok vannak hátra, amiket most nem részleteznék (külföldi rokonoknak meg lassan repjegyet kéne foglalni). Holnap megyünk második fordulóra, lehet szorítani.

    Mosolygólány, milyen volt az első munkanap?

  9. Mosolygólány says:

    Hosszú, sajnos még nem tudom milyen volt az első munkanap, a bürokrácia nálam is befigyelt. Pályáztatni akarták a helyem, hogy a munkaügyitől kapjanak kis pénzt, de olyan sok macerával és kevés haszonnal járt, hogy szerda este szóltak, hogy inkább mégis lépjek ki. Na, ez ugye nehéz, csütörtökön velem nem foglalkoznak, csak az újoncokkal, úgyhogy megbeszéltük, hogy hétfőn kezdek. Ma azért kalanos volt az ügyintézés, órákig ott dekkolni, elromlott az ügyfélhívó rendszer délben és sok hasonló finomság.

    Ti viszont túl vagytok a második fordulón, az volt az update? 🙂

  10. hosszu says:

    Így van, és most várunk 🙂

  11. Hálistennek, hogy ez is megvan, jó kis hungarikumot kaptak birokráciából!
    Mosolygólány, én is kezdtem kíváncsi lenni mi van veled, Dörmögővel az előbb cseteltem, ő is rólad érdeklődött. Remélhetőleg hétvégén csetelhetünk is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s