Tökéletesen fölösleges töprengés az életemről

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha a dolgok egyenletesen oszlanának el az életemben. Úgy gondolom, hogy élvezném. Valahogy úgy képzelem, hogy mindennap nyolc órát aludnék, reggel futnék, esetleg jógáznék a nyitott ablak mellett a szemközti hegyet bámulva, nem felejtenék el reggelizni, majd frissen, összeszedetten, tökéletes koncentrációval leülnék dolgozni, hatékonyan, elviselhető mennyiséget, és ezután természetesen még lenne energiám a barátaimmal találkozni, és mindenkinek megadni azt az odafigyelést és szeretetet, ami kijár neki. Persze közben tökéletes rend és tisztaság uralkodna a környezetemben, lágy szellő lebegtetné a fehér függönyeimet, ilyesmi.

Ehhez képest binárisan létezem, egyes és nullás állapotokban. Időnként összeomlok (mint a hétvégén, de betegség sem kell hozzá), kiterülök, és elmosogatni sem vagyok képes, mert túl nagy erőfeszítést kíván, csodálkozom, hogy hogy tudok máskor bármit is elvégezni, a legváratlanabb időpontokban elalszom, nem megyek ki a házból, nem gyújtok rá, nem eszem, nem iszom, néha még pisilni is elfelejtek, nem veszem fel a telefont, nem vagyok itt, nem ér a nevem.

Vagy minden egyszerre történik, rohanok reggeltől estig, pörgök ezerrel, ha kell, nem alszom két napig, háromig, kávét iszom víz helyett is, elszívok száz cigit (blogot olvasó családtagjaim megnyugtatására közölném, hogy ez költői túlzás volt), és olyan dolgokat viszek véghez, amiket fizikailag és emberileg is képtelenség, de úgy vagyok vele, mint Sam Small, amíg nem gondolsz bele, hogy ez lehetetlen, miért ne sikerülne, néha úgy érzem, belehalok, de persze aztán mégse. Nem azért, mert így akarom. Vagy mégis? Nem csak kényszerűségből, persze az is ott van, de a döntés, a választás is. Nem bizonyításvágyból, talán az is ott volt valamikor, de már nem bizonyítani akarok, egyszerűen így működök, ehhez értek, és tulajdonképpen még élvezem is (sprinter vagyok, mondja erre Nelli).

Azért rágódom most ezen, ahelyett, hogy valami hasznosabbat csinálnék, mert most megint ilyen időszak következik (mint az várható volt), nagy levegő, fejesugrás az adrenalinba, áááá, sírás és fogaknak csikorgatása, de akkor is, és még a végét is látom, de messze van és fájni fog.

De aztán, aztán lehet, hogy egy nap majd frissen és összeszedetten ébredek, leülök jógázni, és odafigyelek az emberekre. Szellő. Függönyök. Béke.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

18 Responses to Tökéletesen fölösleges töprengés az életemről

  1. hát mindenesetre szólj, ha jutsz valamire, mert én pontosan ugyanezzel küszködöm már vagy 3 éve, de lehet, hogy ez egyszerűen szakmai ártalom, meg azt hiszem, egy kicsit talán mazochisták is vagyunk…

  2. Habár pontosan tudom, milyen az életed, mégis rémisztő így leírva. Már alig várom, hogy egy kicsit kényeztesselek! A cigiktől valóban megijedtem.

  3. Laura says:

    Én csak a lottó ötösre várok már, egyébként minden megvan ehhez az élethez, amit lefestettél…

  4. hosszu says:

    Postmodernystka: Én is ettől félek. De ha egyszer mégis bölcs leszek és kiegyensúlyozott, feltétlenül szólok. :))

  5. hosszu says:

    Csipikenyuszi: Csak nyugi. A kényeztetés meg, remélem, összejön mostmár valamikor 🙂

  6. hosszu says:

    Vaszilisza: ööö, azért a munka az elképzelt tökéletes életemben is elég fontos szerepet kapna 🙂

  7. Laura says:

    miért, én mást mondtam?

  8. Laura says:

    na szóval ha amúgy szereted a munkádat, akkor pusztán az az apróság, hogy meggazdagodtál, nem tántoríthat el tőle 🙂

  9. hosszu says:

    Hát nem is 🙂 De nem is a meggazdagodás az én központi problémám, hanem hogy egy seggel (még ha naggyal is) egy egész ficánkoló ménest próbálok megülni, és képtelen vagyok értelmesen beosztani az időmet (meg az energiámat).

    (off: néha megnézem a blogodat, hátha mégis írsz…)

  10. Laura says:

    oké – de ha rengeteg pénzed van, megteheted, hogy kedved szerint súlyozod az elvégzendőket (melyik lovat ülöd a következőnek éppen és melyiket később) és nem kötik meg a választásaidat földhözragadt anyagias szempontok. 😀

    (off: ha mégse, addig is van mit olvasnod tőlem 😛 )

  11. hosszu says:

    Ebben tökéletesen igazad van. Például olvasni is lenne időm.

    (off: na IGEN, basszus, ezért nem mertem eddig panaszkodni, tudtam, hogy be fogod vinni ezt a találatot :))

  12. Laura says:

    Áááá, önmagamhoz képest nagyon-nagyon visszafogott voltam / vagyok a visszajelzések követelésében, de mit vársz, ha egy ekkora labdát dobsz fel? 😀 😀 😀

  13. hosszu says:

    Egyetlen mentségem továbbra is az, hogy betegre dolgozom magam, de igyekszem nem túlfeszíteni a húrt 🙂

  14. stali says:

    Na, méltán lett ez a komment-elem a 13.

  15. hosszu says:

    Stali, ezt hogy érted?

  16. stali says:

    Ahogyan írtad!
    Mert ugyebár a hiedelmek szerint a tizenhármas szám nem feltétlenül a jajdejó záloga.
    betegre dolgozom magam, de igyekszem nem túlfeszíteni a húrt
    mit szólsz?

  17. hosszu says:

    Értem már 🙂 Bár nekem nem mindig szerencsétlen szám a tizenhármas.

  18. stali says:

    Pénteken, tizenharmadikán államvizsgáztam, több tárgyból.
    De a közhiedelemre hivatkoztam!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s