És még

van valami misztikus lábfájásom is, ami abban nyilvánul meg, hogy lapossarkúban nem tudok járni, sántítok, alig megyek, viszont magassarkúban semmi bajom. Tény, hogy az esküvő előtt jobb ez így, mint fordítva.

Közben megjött jóanyám és a Bestia, a lakás átalakult kedélyes arab ruhakereskedéssé, mindenütt színes és fényes és lenge röpködős és flitteres dolgok lógnak vállfákon. Találtunk egy olyan tárgyat is, amibe engem is sikerült begyömöszölnünk (én álltam feltartott karokkal szerencsétlenül, a Bestia tartotta a cipzárt, jóanyám húzta), jelentem, van miben mennem esküvőre, bár számos évig fogok senyvedni a purgatóriumban, amiért bemegyek vele a templomba.

Aztán hosszan beszélgettem a Bestiával például irodalomról, te jó ég, felnőtt a húgom.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

2 Responses to És még

  1. Na, az nem misztikus, örökölt lábfájás, egy időben jóanyádnak is volt, de már nem ismeri el, és én is ettől szenvedek. Ez is túlsúlyos létünk egyik velejárója. Sok mezitlábas tengerparti homokséta lenne az ellenszere. :-(((
    A húgod tudja, hogy Bestiának becézed?

  2. hosszu says:

    A mezítlábas tengerparti séta sok mindenre orvosság lenne, úgy érzem.
    Nem hiszem, hogy tudja, hacsak nem olvassa a blogot, de nem hiszem, hogy kifogása lenne ellene. Ami tény, az tény 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s