Újra itt

Az Imádnivaló Állat mintha érezte volna, hogy utazom, egész nap a sarkamban volt, csak a vécére nem jött utánam, de fél szemét ott is rajtam tartotta, nehogy köddé váljak közben. Levittem egy búcsúsétára, olyan nyugis-szemlélődősre (egy madarat sem kergettünk meg, és csak egyszer próbálta meg tőből kitépni a karomat). Minden fát lepisilt, minden árnyékos fűfoltba belehemperedett, és addig ugatta a lenyírt füvet gereblyéző embert, amíg az nem végzett (ülve, persze, mert melegben ugatni fárasztó dolog). Annyira idilliek voltunk, hogy amikor elsétáltunk egy maroknyi lóhere mellett, egyszerűen tudtam, hogy ez lesz életemben az első alkalom, amikor négylevelű lóherét találok, lenéztem, és ott is volt.

Az ebnek viszont nem hozott szerencsét a lóherém, mert úgy két pillanattal később belegyalogolt egy rágógumiba, aminek a nagy részét levakartuk róla, de egy adag beleragadt a szőrébe. Próbáltuk házilag megműteni, ami úgy nézett ki, hogy feladtuk rá a szájkosarat, én ölelgetésnek álcázva lefogtam, a Bestia pedig megjelent egy ollóval, amitől a kutya tündibündi plüssállathoz egyáltalán nem illően vicsorogni, hörögni, és kapkodni kezdett. Az lett a vége, hogy elvitték az állatorvoshoz rágótlanítani, nomeg elrettentésül (ez történik a szófogadatlanul hörgő kutyákkal).

Szegénykémből amúgy is többször sikerült ma hülyét csinálni, előbb meglátta magát teljes tévéképernyőt kitöltő nagyságban, amitől éktelen ugatásba fogott, aztán odaadták neki a kihangosított telefont, amiben beszéltem, persze nem értette, mi van, de azért megpróbálta megnyalni a telefont.

Aztán utaztam, ami ismét olyan eseménytelenül telt, hogy kezdek aggódni (ki vagy te, és mit csináltál a személyiségemmel?). Annyira időben elindultam, hogy a feltúrt út miatt kialakult dugó és a szokásos jegypénztári tökölődés miatt kialakult sor ellenére is rengeteget várhattam még a vonatra, amitől jóanyám kuncogni kezdett, és amikor ezek után bemondták, hogy a vonat tizenöt percet késik, akkor már nyíltan röhögött.

A mai naphoz pedig alighanem okos és mindentudó fejem volt, mert amíg cigiztem mozdonycsere közben, szép sorban leszállt négy utas, és mind a négy tőlem kérdezte meg, hogy hol a büfé, nyitva van-e, mennyit állunk, mikor indulunk tovább, és van-e még idejük üdítőt venni (ezt úgy kell elképzelni, hogy körben azért mások is álltak, például vasutasok).

Holnaptól meg minden a régi, immár a nyaralás rosszabbik oldalán.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

2 Responses to Újra itt

  1. jaj, ezek a mozdonycserés cigizések nagyon jók 🙂

    egyébként meg üdv újra itthon. monitor?

  2. hosszu says:

    Igenigen, holnap felhívlak, hogy megbeszéljük a monitort meg a sört is!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s