Galambmizéria, sokadik felvonás

Közben még az is van, mert mindennek egyszerre kell történnie, hogy a rohadékos galambok odaköltöttek a légkondi mögé, amíg én a világban rohangáltam, és nagy örömömre fiókák is vannak (vagy fióka, én ugyan fel nem másztam megnézni). Namost már megint miafranc van, mert én állatot bántani nem szeretnék különben már rég kitekertem volna a nyakát a rohadt dögöknek, épp elég nehéz volt odáig eljutni, hogy a tojásokat kidobom, és létrán egyensúlyozva sem szeretnék fészket szerelni a 156 centimmel. Kérdeztem a házmestert, hogy hova lehet ilyenkor fordulni, mondta, hogy sehova, ezt a lakóknak kell megoldani, dobja le mindenestül, hát köszi, bazmeg. Aztán telefonálgattam különleges tudakozóba meg madárvédő egyletekhez, előbbinek fingja sem volt (ezt mondjuk sejtettem, eddig még soha nem hívtam őket, most is csak a kétségbeesés vitt rá), utóbbinál undok hangnemben kioktattak, hogy most már nem tehet semmit, várja meg, amíg kirepülnek, időben kellett volna gondoskodni arról, hogy ne költsenek. Köszi, bazmeg, ezt én is tudtam, a galamb amúgy egy nap alatt rak korrekt fészket, majd biztos nem utazom el sehová ezután, hogy mindig kéznél legyek. Továbbá próbálnál meg te úgy szellemi munkát végezni, hogy öt percenként a dögöket hajkurászod, és kétnaponta galambszart söpörsz.

Végül találtam egy céget, ami ilyesmivel foglalkozik, holnap jönnek, és elviszik a fészket fiókástul (élve), letakarítják a légkondit, és lepermetezik az erkélyt valami fertőtlenítőszerrel. Mondták, hogy ennyi meg ennyi lesz, de most úgy érzem, simán megéri, hogy ne nekem kelljen tetveket és bolhákat pucolnom, valamint tetves-bolhás galambfiókákkal és fészkekkel küzdenem lábujjhegyen állva. Nem tudom, mi lesz a madarak sorsa, valószínűleg házikedvencként tartott keselyűk kapják meg őket uzsonnára, de tudomisén, annak legalább van valami értelme (azon túlmenően, hogy nem az én erkélyemet szarják össze). A nehezebb része aztán jön, mert kell valami végleges(ebb) megoldást találni a problémára, fészkenként annyi meg annyi azért nagy luxus lenne. Meglátjuk, mi lesz, az biztos, hogy nem szeretnék háló mögött, tüskékkel körberakva élni ezentúl, és újabb kiadás sem hiányzik, ugyanakkor kurvára elegem van már ebből az egészből.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

5 Responses to Galambmizéria, sokadik felvonás

  1. Hát nem irigyellek, de szépen megoldottad a dolgot a fiókákkal, remélem azért mégsem lesznek sasfiókaeledel. Aztán mégiscsak meg kell gondold a hálódolgot, legalább arra az időszakra ha lenne behúzható védőakármid mikor távol vagy. Aztán most, ha már úgyis lepucolják a légkondit, ha még van rá fedezet, nem lenne rossz rendbehozatni a következő fészekalja megjelenéséig (ne vágj hozzám semmit, bocsi!)

  2. Mosolygólány says:

    Én a galambot nem sajnálom :)Undok egy dög az biztos! Legközelebb meg vigyázok a házra addig, amíg a világot járod 😛

  3. hosszu says:

    Csipikenyuszi: igazad van, persze, csak hát…
    Mosolygólány: nem is rossz ötlet, a virágok is örülnének 🙂 Kérdés, hogy van-e kedved egész nap galambokkal hadakozni?

  4. Mosolygólány, az nem gond, hogy utálod a galambokat, én sem kedvelem különösebben őket, de a fiókák, csakúgy mint a gyerekek, nem tehetnek róla, hogy a szüleik hülyék, és arról sem tehetnek, hogy a világra jöttek. De a “vigyázz a házra” -dolog tényleg jó ötletnek tűnik.

  5. Mosolygólány says:

    Nem, a fiókák tényleg nem tehetnek semmiről, de mégis vannak, bár én sem ölném meg őket. Egyébként meg igen, hadakozni is tudok a galambokkal, csúnyán is tudok rájuk nézni, szóval gond egy szál se!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s