Azt gondolnám, az ember hosszú évek alatt megszokja, hogy ha megszólal az ébresztő, pattanjon, kezdődik az új nap. Ehhez képest csak azt szoktam meg, hogy félálomban nyomogassam a szundigombot, jó esetben, mert arra is képes vagyok, hogy teljesen kilőjem az ébresztést, anélkül, hogy megébrednék rá. Sőt, odáig jutottunk, hogy akkor tudok a legjobban aludni, ha a telefont szorongatom a kezemben.
Recent Comments
fűzfavirág on Konklúzió hosszu on Konklúzió greyvalm on Konklúzió hosszu on and the yonge sonne fűzfavirág on and the yonge sonne
A lélek hosszú, sötét teadélutánja 
Azon már rég túl vagyok, hogy az ébresztőalkalmatosságot kézközelbe helyezzem. A legjobb lehetőleg olyan távol tartani, hogy ne érhesd el alvótávolságból. A telefont meg azért szorongasd, hogy beszélj az emberekkel. Szerezz be egy jó bóvlit, erős csengőhanggal és tedd ki a konyhádba. Így legalább mikor csukott szemmel kitámolyogsz pofon csapni az órát, egy kis kézügyességgel még a kávéfőzőt is beindíthatod.
A hálószoba olyan pici, hogy minden alvótávolságban van. Ez a konyhadolog valószínűleg működne, de nem tudom, képes vagyok-e ilyen kegyetlennek lenni magammal.
Csipikenyuszi, ez nagyon jó ötlet 😀
Próbáld ki. Én háziasszony létemre is ott tartom, másképp nem vagyok képes kimászni az ágyból. Pláne most, hogy hűvös a lakás.
hosszu, legalább próbáld ki, mennyi idő alatt szoksz hozzá annyira, hogy már ezt sem érzékeled! (Amíg szükséges, újabb praktikák kieszelését is javaslom.)
Régen simán keltem hajnali négykor. Most, ha beállítom az órát koránra, akkor félórás léptetésekkel alszom a szokásos félhét helyett 7-ig. Csak hogy tudd, nem vagy egyedi eset 🙂
Stali: Igenis! Kipróbálom, mert muszáj lesz, és ha ez sem segít (meg amúgy is), kíváncsian várom a további praktikákat.
Perenne: Ez vigasztaló, de arra kíváncsi lennék, hogy hánykor feküdtél a négyes keléshez? És mit szedtél? 🙂
Éjfél körül általában. És nem szedek semmit, nem is szedtem soha. Se nyugtatót se serkentőt. Kávézni kávéztam. 🙂