Az exekkel való bulizásban az a rossz, hogy mindegy, hogy olyan hiperkúl módon intelligensek és kulturáltak vagytok, hogy évente egyszer barátságosan elmentek vacsorázni, és updételitek egymást az életetekről, mindegy, hogy hiperérzékenyen vigyáztok arra, hogy nehogy megbántsátok a másikat, inkább mindenért háromszor bocsánatot kértek, mindegy, hogy hol tartotok az önmegvalósítással és hány izgalmas dolgot csináltatok azóta, mindegy, hogy hány módon tudtok egy pasit levenni a lábáról, ha használjátok a szemceruzát, hirtelen megint ti lesztek A Nő, Aki Nem Volt Elég Jó (Pedig Pólókat Vasalt és Minden Héten Sütött). Aztán ott ültök egy autóban valakivel, aki nyolc évet vitt el az életetekből (életem leszebb éveit, mondanám, ha nem lenne annyira sírnivalóan közhelyes), és hiába ismeritek a másik minden reakcióját és mozdulatát, nem tudtok miről beszélgetni (mint ahogy azelőtt sem).
Hát csoda, hogy berúgtam, mint egy csacsi?
A lélek hosszú, sötét teadélutánja 
Hú ez nagyon szörnyen hangzik 😦 És nem csoda! 🙂
De miért egyáltalán?
Hát látod, az enyém még arra se képes, hogy udvarias legyen, muszáj neki beszólni, ezért nem is találkozom meg nem is beszélek vele.
én nem hibáztatlak, szerencsére nekem minden exem fel van szívódva, ezért sosem kellett jó pofát vágnom semmihez és senkihez, nem hinném, hogy képes lennék rá.
Hát nem irigyellek, tudom ki lehet ez az illető, de ahhoz, hogy valakivel legyen miről beszélj, ideális lenne ha hasonló foglalkozást űzne, az sokat segít. A nagy fellángoláskor sem, de utána még kevésbé tudsz beszélgetni valakivel valamiről, ha csak a szex az egyedüli közös pontotok. És ezt tapasztalatból mondom. Nem azért, hogy én így jártam volna, de elég hamar felismertem ezt az oldalát a dolognak, így kifejezetten a munkahelyemen igyekeztem beszerezni a férjnekvalót, ami ugye egyes bosszantó elemeket kivéve kiválóan sikerült.
Nekem lennének kérdéseim, de azt csak privátban 🙂
Exszel? Találkozni? Ha nem muszáj? Nem értem, igaz, az a fránya kor különbség! :-))))
Azért az megnyugtató, hogy más sem érezné jól magát hasonló szituációban, köszi a kommenteket. Hogy miért, az jó kérdés, úgy évente egyszer találkozunk, általában rövidebb ideig tart (és kevesebbet iszom hozzá), ez így most sok volt.
Astrid, ha beszól, az annyiból jobb, hogy legálisan lehet utálni 🙂
Azért a kurva koncertről is megemlékezhettől volna, azalatt jo volt az este mert beszélgetni se lehetett tőlünk.
Fejemet nem leharap, koncert kurva jó volt, megemlékezem róla, amint nem leszek fülig a munkában 🙂