Koncertbeszámoló

Ezzel késésben vagyok, a Gyerek a szememre is hányta, hogy önző módon csak a saját lelkiéletemmel vagyok elfoglalva, és igaza van.

Szóval az úgy esett, hogy a Gyerek aznap este két koncertet is adott, ami nagy alkalom, ezért aztán kirittyentettük magunkat (én legalábbis próbálkoztam, de Mosolygólány tényleg nagyon dögös volt), és mentünk rajongani. Az est főszereplője megdöbbentő módon piros felsőben érkezett*, amit aztán átcserélt fellépőruhára, de egy igazi sztár bármikor képes divatot teremteni, ez abból is látszott, hogy a közönség soraiban két hardcore fan** is piros pólót viselt (ami, lássuk be, nem annyira szokványos egy rockkoncerten***). Az első koncert jól sikerült, a már jól ismert zenekar játszotta a már jól ismert számokat, ezúttal viszont volt hely levegőt venni és ugrálni, amit ki is használtunk, ahogy kell. Most is volt metálosított popszám, amit a Gyerek úgy vezetett fel, hogy Ezt most a csajoknak játsszuk, a fiúk addig menjenek sört inni, de a fiúk egyáltalán nem mentek, sőt, lenyűgöző látvány volt, ahogy nagydarab, hosszúhajú, bakancsos-csizmás rockerek kecsesen riszáltak a nyolcvanas évekből ellesett diszkómozdulatokkal.

A levezető sörök (és részemről egy kávé) után aztán átmentük egy teljesen másik helyre, ahol egy teljesen másik zenekar játszott, akikkel először énekelt a Gyerek, ezért aztán be is volt rezelve, meg azért is, mert aggódott, hogy bírja-e végig a hangja. Ezt persze nem mutatta, mert egy rockisten semmitől sem fél, de azért vettünk neki megnyugtatólag viszkiket. Persze nem volt gond a hangjával, teljesen jól sikított vagy két órán keresztül, a közönség is lelkesen tombolt és ordítozott, mi meg az első sorban csápoltunk. Bár ez nem teljesen az én zenei világom volt, nagyon élveztem, és szerintem a zenekar is profibb volt, mint a másik, de lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert rám mindig nagy hatással vannak a hosszúhajú, feketébe öltözött, fémekkel telerakott fiatalemberek.

*Kis adalék a Gyerek színvilágáról, hogy érezzétek, mennyire megdöbbentő volt: a Gyerek anno Marokkóba utazott, és nem mert feketében elindulni, mert félt, hogy terroristának nézik. Ezért aztán felvett egy naggyonsötétkék farmert és egy naggyonsötétbordó pulóvert, majd megszemlélte a tükörben a végeredményt, és felsóhajtott: – Színes vagyok bazdmeg, mint egy bohóc.

**Akik a saját számoknak is kívülről fújják a szövegét, mondták is nekem, hogy szégyellhetem magam.

***Most, hogy belegondolok, én is piros felsőben voltam, de ez nem számít, mert én erre bármikor képes vagyok. Sőt, még jól is jöttem ki belőle, mert a pirospöttyös felső volt az, és többen azt hitték, hogy mélyértelmű kulturális üzenetet akarok közvetíteni vele.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

6 Responses to Koncertbeszámoló

  1. 1. Húha! Nem mondod komolyan, hogy a Gyerek piros felsőben volt! Ezt el sem tudom képzelni 🙂
    2. Hisztérikusan röhögtem a kecsesen riszálgató rockerek lelkiszemeim-látványához.
    3. A te esetedben a robbanókeverék az a hosszúhajú, feketébe öltözött, fémekkel telerakott, informatikus fiatalemberek.
    4. Köszi az utalást a kis pöttyös felsőre, remélem dögösen néztél ki benne :-))

  2. hosszu says:

    [csipikenyuszi](#10872193): :))

  3. Mosolygólány says:

    A két piros pólós egy nagyon érdekes pólót viselt, érdemes lett volna közelebbről is megnézned 😀

  4. hosszu says:

    [Mosolygólány](#10881282): Hm, most elgondolkodtattál. Sötét volt, sajnos 🙂

  5. Nocsak! Új divat szele fújna a rockerek között?

  6. Mosolygólány says:

    A piros szerintem pont belefér 😉

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s