A fogyasztói társadalom áldozata

Ez a hónap költekezősre sikerült, pedig nem így terveztem. Még azt is megfogadtam, hogy határozatlan ideig nem veszek kozmetikumot, és ebben egyre jobb vagyok. De ott volt például Samu, rajta tényleg nagyon régóta gondolkodom, és főleg anyagi okokból halasztgattam a beszerzését, most viszont megtaláltak egy valóban ellenállhatatlan ajánlattal, ennél olcsóbban már csak akkor vehettem volna meg, mikor már elavult, így aztán összefogtunk G-vel, és elmentünk technikailag upgrédelni a háztartásainkat.

Ezen kívül egy cipő beszerzése volt még betervezve a költségvetésbe. Igen valószínű, hogy csak Imelda Marcosnak volt több cipője, mint nekem, de mióta Donna Tonna vagyok, sajna, a cipőket is kihíztam, és tényleg nincs, amit így őszidőn felvehetnék. Többnyire papucsban járok, és van még az egy darab csizmám, ami jelenleg is suszternél van, mert eltöröm benne az acélt. Akad még egy-két csinosabb pár is, ezeket viszont nem arra tervezték, hogy reggeltől estig loholjon bennük az ember kisbőröndnyi méretű és súlyú kézitáskával, vagy hogy az öccse koncertjén ugráljanak rajta bakancsos fiatalemberek, máshova meg nem járok mostanában.

Ezért elhatároztam, hogy veszek egy józan, kényelmes, strapabíró darabot, ami azért nőies, magassarkú, fűzős és bokánál záródik, nem ázik be, és bőrből van. Ilyet is régóta keresek, most meg még divatba is jöttek, gondoltam, enyém a világ.

Persze, ha az ember ennyire pontosan tudja, mit akar, juszt sem talál ilyet, mert vagy nem elég kényelmes, vagy nem bőr, vagy túl vékony a talpa, vagy nem elég stabil a sarka (ha nem tudok féllábon megállni benne, nem viszem haza), vagy egyszerűen csak nincs a méretében. Van viszont számtalan szebbnél szebb nem olyan, ami legalább részben megfelel a kritériumoknak. Nekem pedig van egy enyhe cipőfétisem, amitől ilyenkor elborul az agyam, dübörög bennem az adrenalin, és csak azt látom, hogy sarkak, orrok, vonalak, ívek, mindet akarom, és azonnal kávét kell innom, hogy lenyugodjak. Nem véletlen, hogy közeli ismerőseim közül senki sem jön velem szívesen cipőboltba.

A részletektől mindenkit megkímélnék, azt pedig szemérmem tiltja, hogy bevalljam, végül hány cipőt vettem, de van köztük fűzős, kényelmes, koncertrejárós, nembeázós meg nőies is, mind fekete, bőr és magas a sarka. Egyetlen mentségem, hogy Másik Városban jóval kedvezőbbek a cipőárak, így összesen kerültek annyiba, mint itt egy tisztességes bőrcipő.

Most még sürgősen lepedőt kell vennem, aztán karácsonyig kenyéren és vízen élek.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

11 Responses to A fogyasztói társadalom áldozata

  1. Ó, kellett az a kis vásárlási roham a kis fáradt fájósfejű lelkecskédnek! Mert megérdemled!
    Én pedig nem rémülök meg cipővásárolni menni veled, nekem is tetszik :-)))
    A kosztodról meg részben gondoskodunk innen a Másik Városból is, nem szükséges CSAK kenyéren és vizen élned :-)))

  2. hosszu says:

    Amint látható, nem a családom fog engem mérsékletre inteni a cipővásárlás terén 🙂

  3. Laura says:

    Elmenjek veled legközelebb? 😀

  4. hosszu says:

    [Vaszilisza](#10909038): Bátor vagy és mindenre elszánt? 🙂
    Amúgy köszi, igen, bár most legalább tavaszig nem tervezek cipőboltnak közelébe sem menni, addig te is kipihened a saját bevásárlótúrádat 🙂
    És vettem boszorkacipőt is!

  5. én mehetek veletek szemtanúnak? kíváncsivá tettél 🙂 nálam flegmább vásárlót még nem látattok, tegyetek próbára 🙂
    egyébként örülök, hogy végre még egy ember, aki megnyugszik a kávétól, eddig senki se hitt nekem, hogy van ilyen. ha persze ironikus volt a megjegyzés, akkor párdon.

  6. hosszu says:

    [postmodernystka](#10909085): Oké, jöhet mindenki röhögni, de akkor válaszolni kell a “De szerinted melyik áll jobban? Nem mutatja túl vastagnak a bokámat? Biztos fel lehet venni térd alá érő szoknyával?” típusú kérdésekre is.
    A kávé még abszolút nem volt ironikus, belőlem bármilyen váratlan döntéshelyzet pánikot vált ki, a kávétól összeszedem magam. Sajnos, a legtöbb cipőboltban nincs kávézó. 🙂

  7. perenne says:

    Hosszú: Te jó isten és csak arra vagyok kíváncsi: kényelmes-e az a cipő. Menthetetlenül megöregedtem. 😦

  8. [hosszu](#10909119): hú, ez egy piaci rés, használjuk ki! vagy vigyünk magunkkal kávét termoszban 😉

  9. hosszu says:

    [postmodernystka](#10909798): Én is pont ezen gondolkodtam, ha a könyvesboltban lehet kávézó, a cipőboltban ugyan miért nem? De a termosz is jó ötlet 🙂

  10. hosszu says:

    [perenne](#10909426): Nekem is ez a legfontosabb, de mostanában leginkább a cipőktől érzem azt, hogy nő vagyok 🙂

  11. Egy kávéatomatának igencsak jó helye lehetne egy cipőboltban is. Hosszuval rengeteg kávét fogyasztottunk a Másik Város kórházának bejáratánál, ahová stratégikus módon behelyeztek egy automatát a megnyugodni, esetleg pihenni vágyó betegeknek és hozzátartozóknak. Igenis, én is és még sokan mások is megnyugodnak a kávétól. A cipőktől meg a nők kilencven százaléka nőbbnek érzi magát. Ma rám is jött a nevetés: szupermarketben jártam, mellettem ifjú pár, gyerekkel. A feleség cipőt akart nézni magának, mire a férj: “Miért, nincs elég cipőd?” Csak az jutott eszembe, hogy mennyire egy kaptafára gyúrták a férfiakat, legalábbis ruha meg cipőügyben.
    Bocs a szófosásért!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s