Cipők, fordítás, tér-idő kontinuum

A cipőkről még csak annyit, hogy Csipkepittynek természetesen megmutattam őket, és szerinte is nagyon szépek, sőt, a boszorkacipőről kijelentette, hogy olyan neki is kell. Fel is hívtuk gyorsan jóanyámat, hogy szerezze be, ha még van. A méret megállapítása végett felpróbálta az enyémet, és itt jött a meglepetés, hogy pont jó rá, azaz akkorára nőtt a lábam, mint az övé. A lehetőségek végtelen tárháza nyílt meg ezzel előttem, hogy Csipke szavait idézzem.

Ekkor még nagyon vidámak voltunk, és eleinte még azon sem aggódtunk, hogy nem találtuk a nyers szöveget. Mindenütt megnéztük (például a ruhásszekrényben), de nem lett meg, pedig Csipke emlékezett, hogy nem vitte haza, mert nem volt nála mappa, én pedig arra emlékeztem, hogy a mappát a földön hagyta a mérleg mellett. Mondtam neki, hogy ő ért itt a rejtélyekhez, legyen szíves, oldja meg, de azzal hárított, hogy ide inkább Brown doki kéne, mert biztos szakadások keletkeztek a tér-idő kontinuumban. Felvetettem, hogy esetleg valaki orvul betört, amíg nem voltam itthon, és csak ezt vitte el, de ez nem tűnt túl valószínűnek, aztán már csak hosszan vihogtunk kínunkban azon, hogy sikerült nyomtalanul elveszítenünk két példány nyerset a lakásban (az egyiket kék papíron).

Innen csak lefele vitt az út, a mélyponton kiderült, hogy Csipkének a vágófegyverekről az jut eszébe, hogy “Luke, én vagyok az apád… bzzz… bzzz…”, én pedig nem vagyok hajlandó leírni azt, hogy “kezébe adta”, mert szerintem az ilyen mondatok hímvesszőben végződnek, biztos túl sok Tiffanyt olvastam egyetemista éveimben.

Advertisements