A cipőkről még csak annyit, hogy Csipkepittynek természetesen megmutattam őket, és szerinte is nagyon szépek, sőt, a boszorkacipőről kijelentette, hogy olyan neki is kell. Fel is hívtuk gyorsan jóanyámat, hogy szerezze be, ha még van. A méret megállapítása végett felpróbálta az enyémet, és itt jött a meglepetés, hogy pont jó rá, azaz akkorára nőtt a lábam, mint az övé. A lehetőségek végtelen tárháza nyílt meg ezzel előttem, hogy Csipke szavait idézzem.
Ekkor még nagyon vidámak voltunk, és eleinte még azon sem aggódtunk, hogy nem találtuk a nyers szöveget. Mindenütt megnéztük (például a ruhásszekrényben), de nem lett meg, pedig Csipke emlékezett, hogy nem vitte haza, mert nem volt nála mappa, én pedig arra emlékeztem, hogy a mappát a földön hagyta a mérleg mellett. Mondtam neki, hogy ő ért itt a rejtélyekhez, legyen szíves, oldja meg, de azzal hárított, hogy ide inkább Brown doki kéne, mert biztos szakadások keletkeztek a tér-idő kontinuumban. Felvetettem, hogy esetleg valaki orvul betört, amíg nem voltam itthon, és csak ezt vitte el, de ez nem tűnt túl valószínűnek, aztán már csak hosszan vihogtunk kínunkban azon, hogy sikerült nyomtalanul elveszítenünk két példány nyerset a lakásban (az egyiket kék papíron).
Innen csak lefele vitt az út, a mélyponton kiderült, hogy Csipkének a vágófegyverekről az jut eszébe, hogy “Luke, én vagyok az apád… bzzz… bzzz…”, én pedig nem vagyok hajlandó leírni azt, hogy “kezébe adta”, mert szerintem az ilyen mondatok hímvesszőben végződnek, biztos túl sok Tiffanyt olvastam egyetemista éveimben.
nem hímvesszővel, hanem “meredező férfiassággal”. 😀
Én is vettem most boszicipőt, mert a tavalyit szétmarta a só, és gyönyörű!!! barna, fáradt piros és sötétlila bőrből összevarrva… Egy szépséghibája van, a 10 centis sarok, dehát… 🙂
[teriszony](#10910638): meg még cifrább dolgokkal, csak nem akartam ennyire explicit lenni. De ott a pont 🙂
A tízcentis sarok nagyon szép tud lenni, ha nem kell egész nap abban álldogálnod. Használd egészséggel! 🙂
[teriszony](#10910638): Van fotó a szépcipőről? 🙂
van ám 🙂 fel is rakom a blogra 🙂
[teriszony](#10910807): Helyes, helyes! 🙂
Közben azon a rejtélyen töprengek, hogy hogy lehet, hogy nálam Tériszonyként jelensz meg?
ÖÖÖÖ… hát az van, hogy a titkos depiblogomat még írom az eredeti néven, és elfelejtettem átjelentkezni az új életembe 🙂
Lassan minden rejtélyről lehull a lepel. 🙂
[Rajzfilmszemű](#10910843): Izé, bocsánat, nem kérdeztem semmit 🙂
Max a két kék kézirat története lesz a megoldatlan nagy titkok egyike.
[perenne](#10910858): Hát, a szöveg azóta sem lett meg… 🙂
[perenne](#10910865): Egyre gondoltunk 🙂
[hosszu](#10910864): hát, nem nagy titok 🙂 az a blog úgyis inkább egy napló, amit akkor kezdtem, amikor iszonyú rossz volt, és csak titokban ment. Aztán meg úgy döntöttem, eldobom azt a nevet…
[Rajzfilmszemű](#10911006): Új név, új élet. Vagy fordítva? 🙂 Át is javítottalak.
Úgy általános reagálásként csak annyit mondhatok, hogy igaz, a mai napunk tényleg egy kalap szar volt, de legalább sikerült megmentenünk egy tisztes ősz családapát attól, hogy az olvasók gyanakodva tekintsenek a szexuális irányultságára, és bár rohadt sok időt áldoztunk erre, végső soron megérte. (Igen, készakarva vagyok ilyen homályos; de ezt mindenképpen rögzíteni szeretném az utókor számára. Egyszersmint azt is, hogy jobbak voltunk, mint UF, ACB, valamint HK.)
[csipkepitty](#10911144): 🙂
Néha az iratok, irományok, bújócskát játszanak az emberrel. Nekem például nyomtalanul eltünt a lakásvásárlási kölcsön felvételéről szóló igazolás, fogalmam sincs hogyan (ez még a ’89 előtti időszakban történt). Mikor felbontottam a szerződést, szükség lett volna rá, de nem találtam meg (azóta sem került elő). Kivertem egy hisztit, hogy íme a személyi igazolványom meg a havi bérek cédulái az összes levonásokkal és amúgy nekik is kéne legyen valami irat ezekről a dolgokról. SIkerült.
[csipikenyuszi](#10911218): Nem tudom, ezek hova tudtak így elbújni, de ha előkerülnek, kiporolom a nadrágjukat, az biztos.