A nagy cinkétlenítés

Szerencsére a fiókák már kirepültek, így nem kellett kétségbeesett kismadarakat kergetni a fürdőszobában, és vélhetően mind jó egészségnek örvendenek, mivel tetemet sem találtunk. Úgy tűnik, többgenerációs cinkeklán nevelkedett a szellőzőmben, mert az egyméteres csőből egy nagyobb reklámszatyornyi fészket szedtünk ki (nem is beszélve a járulékos porról és madárkakiról), és sikerült kétpartvisnyeles technikával egy kisebb lyukú rácsot applikálni a szellőző külső nyílása elé (nagy szerencsémre a galambvédelmi partvisrúd menetét pont bele lehetett tekerni a rácsba, különben az életben nem értük volna el). Remélhetőleg nem fog megismétlődni az incidens, és a rovarpopuláció is lecsökken, valamint azt is nagyon remélem, hogy a tyúkfarmszag is szíveskedik kiköltözni a fürdőszobámból, mert így nem nagyon van kedvem bemenni.

A nap további tanulsága, hogy a belső rácsot nem ártana úgy évente egyszer leszedni és megpucolni, mert valami elképesztő mennyiségű por gyűlt össze rajta. Mindenesetre meglepetve tapasztaltam, hogy a szellőzőn normál állapotában át lehet látni.

Most pedig lehet fogadásokat kötni, hogy legközelebb mi rak fészket nálam, szarka, denevér vagy griffmadár.