Hátizé

Kaptam ilyet Lacibától, és nagyon szépen köszönöm (és izé, nem is érdemlem, mert nem nagyon kommentelek mostanában, túlságosan el vagyok foglalva a saját életemmel, de meg vagyok hatva, na):

A teendők pedig a következők:

– meg kell köszönni (megtettem)

– kirakni (ezt is)

– mondani magunkról három dolgot

– és továbbadni négy bloggernek.

Tényleg nem tudom, mit írhatnék még magamról, ami eddig nem derült ki. Úgy értem, tegye fel a kezét, aki meglepődne, ha most hirtelen bejelenteném, hogy rovarfóbiám, cipőfétisem, meg kávéfüggőségem van. Na ugye.

1. Viszont azt irl is csak nagyon kevesen veszik észre, hogy balkezes vagyok, pedig az íráson kívül semmit nem csinálok jobb kézzel, és igazán ritkán szoktam mások előtt kézzel írni (úgy értem, a magánéletemben). Indiában bezzeg rögtön kiszúrnák, és nagy bajban lennék.

2. A kávéfüggőségről annyit talán mégis érdemes elmondani, hogy életem egy boldogabb és sportosabb szakaszában hegyeket másztam (ezt is kevesen hinnék el), főleg Csipikenyuszival, akit szintén sújt a családi átok. A neszkávé ezért az (amúgy dekára lemért) alapfelszereléshez tartozott, és nagy egyetértésben mindenből kávét csináltunk, ami az utunkba akadt, hegyipatakból, barlangban csordogáló vízből, szikla oldalában fakadó forrásból (arról nem is beszélve, hogy sátorban is képes vagyok ugyanúgy haldokolni a reggeli kávémért, mint ágyban, párnák közt). A kávéhoz persze cigizni is kell (ah, a hegyi levegő!), és vidáman integetni az arra haladó (és furcsán néző) turistáknak, utána szép csak felmászni a csúcsra. Valószínűleg jó eséllyel nevezhetnénk az extrém kávézások versenyén (és az extrém pisilésekén is, de ezzel megvárom a következő blogdíjat, haha).

3. Félek a sötétben. Ha olyan helyen laktam, ahol nem volt az ágy mellett lámpa, futva tettem meg a távot az ágyig, és magamra rántottam a takarót (tudvalevő, hogy az megvéd a szörnyektől), és persze minden ajtót szigorúan becsuktam. Ez egész pontosan akkor múlt el, amikor a saját lakásomba költöztem, biztos van arra valami szép freudi magyarázat, hogy miért érzem úgy, hogy a saját otthonomban nem érhet bántódás. Mindenesetre örülök neki, mert ha magamra kéne csuknom a minihálószobám ajtaját, meg is fulladnék reggelig. (A takaró azért maradt, akárhány fokban sem tudnék anélkül aludni, nem érezném magam biztonságban.)

Ami a négy bloggert illeti, amilyen kicsi ez a mi virtuális falunk, mire idejutottam, már majdnem mindenkinek szétlődözték, akinek továbbadhattam volna. De talán még nem érte el Postmodernystkát (akinek a mai posztjain is milyen jót röhögtem), Julist, aki annyi vidám percet szerzett a családnak (bár aki vezércikket ír, biztos nem esik hasra egy blogdíjtól), Csőrikét és Csipikenyuszit. És mivel nem szeretem a páros számokat, Astridnak is küldöm, némi célzatos torokköszörüléssel, hogy azért írhatna is.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

25 Responses to Hátizé

  1. perenne says:

    Csak halkan mondom, rögzítettél egy általános félreértést és biza rossz gyakorlatot is. Blogdíj nem a kommentelésért jár, hanem a blogolásért. :DD

  2. anyuss says:

    Köszönöm jányom, hát hogyne örűnék, vezírcikkér nem osztogattyák ám a dijjakat!

  3. köszönöm én is, de legközelebb azért mondd meg, hogy pontosan mit is küldesz 🙂 LaciBá blogjáról kiderült azóta, szóval így már extrán köszönöm, ez jobb, mint a Kreatív blogdíj 🙂
    és tényleg a blogolásért jár, a kommentelésért nem jár semmi, csak troll támadás 😉

  4. perenne says:

    Tényleg? Nem kéne alapítani a kommentelésért is? 😀

  5. hosszu says:

    [perenne](#11991259): Elnézést, nem úgy értettem, hogy a legaktívabb kommentelőnek jár a díj, valami olyasmit akartam mondani, hogy “igazán meg vagyok hatva, hogy emberek még olvasnak, pláne a mosoly jut rólam eszükbe, amikor én egyrészt mindenkit elhanyagolok, másrészt a saját blogomon sem vagyok túl aktív, de még szórakoztató se, mert túlságosan el vagyok foglalva a nyavalygással”. Ööö, azt hiszem, fogalmazásért járó díjat ma sem kapnék 🙂

  6. hosszu says:

    [perenne](#11991376): És igen, a kommentelésért is kéne egyet alapítani, mert az is nagyon szórakoztató tud lenni, és fele olyan jó móka sem lenne a blogolás kommentek nélkül.

  7. hosszu says:

    [anyuss](#11991289): Julis, örülök, hogy örülsz, írd csak szorgalmasan a vezércikkeket, aztán biztos kapsz az Ernőtől valami szép díjat 🙂 (Meg a nagy munka mellett blogolj is néha.)

  8. hosszu says:

    [postmodernystka](#11991356): I stand rebuked. Egész pontosan én sem tudtam, mert nem értek oroszul (a “blog” szót el tudtam olvasni, ott megállt a tudomány, de azóta kaptam fordítást Lacibától :).
    Szóval olyanoknak küldtem, akik mosolygásra késztetnek, nem feltétlenül azért, mert viccesek, hanem mert derűvel viszonyulnak az élethez, akkor is, ha szomorú, nehéz vagy bizarr (de általában pont ilyen blogokat olvasok/szeretek olvasni).

  9. motymoty says:

    Most nem is tudom mit mondjak, örüljek-e, hogy Julis új bejegyzést fog írni, vagy kezdjek-e el futni nagyon gyorsan.

    De lehet, hogy majd még számolnunk kell emiatt, ha én iszom meg a levét. 🙂

  10. anyuss says:

    [motymoty](#11991739): Fussál csak virágszálom, osztán meg legközeléb ne dicsekeggyé azzal, hogy neked még nincsen dijjad.

  11. hosszu says:

    [motymoty](#11991739): [anyuss](#11991811): Hát én most nem igazán értem, miért kell motyinak futni, elmagyarázzátok?
    Ha számolnunk kell, én inkább előre megadom magam, nekem az nem megy 🙂

  12. motymoty says:

    [hosszu](#11991822): 😀

    Hát nem látod, hogy fenyeget?

  13. hosszu says:

    [motymoty](#11991865): Azt éppen látom, na de miért tesz ilyet? 😉

  14. Astrid says:

    Szenkjú, szenkjú, jóvanna, összekapom magam… a napokban…még ma… nem tudom 🙂

  15. Hát eléggé megrohantak az emlékek az említett szituációkról szó esve. Azért nem nevezném átoknak a kávéfüggőséget, inkább családi áldásnak(sűrű szepillapislogtatás).
    A kávé csak az ember szívét nyírja ki, ami ugye sokkal derűsebb mint például a májzsugorodás meg az agysejtek halála. Aztán meg antioxidáns is!
    A hegyi dolgokról eszembe jutott, mikor reggel az ember felébred, és hálózsákostól araszol oda mint egy nagy hernyó a sátor ajtajáig, kinyitja és bamba szemekkel nézi a hegyi napfelkeltét(már ha nem szakad az eső, ami sokkal valószínübb ugyebár), ejnye de szép is volt!
    A sötéttel meg most már tudom, kire is hasonlít a húgod. 😀

  16. hosszu says:

    [Astrid](#11992483): Na azé’! 🙂

  17. hosszu says:

    [csipikenyuszi](#11992813): Ne mondd már, hogy eddig nem tudtad 🙂

  18. Nem én! Lehet akkor csináltad, mikor én már az egyetemen voltam. 😀

  19. hosszu says:

    [csipikenyuszi](#11994438): Mint a leírásból kiderül, felnőttkorom jelentős részében is 🙂

  20. hosszu says:

    [motymoty](#11991739): Mindent értek 🙂

  21. Csőrike says:

    Te jóég, mekkora kommentáradat! hát… szóval… duplán is köszönöm. Egyszerre későn vettem észre, hogy kétszeresen is nyakig ülök a mackódíjban:-)

  22. hosszu says:

    [Csőrike](#11996260): Hátakkormostaztán nagyon ki kell raknod 😀

  23. motymoty says:

    [hosszu](#11995921): Azért felebaráti szeretetből megkíméltelek.

  24. hosszu says:

    [motymoty](#12003524): Köszönöm a kíméletet 🙂 (Hozzátenném, hogy engem kizárólag a jószándék vezérelt.)

  25. motymoty says:

    [hosszu](#12003584): Pont ezért úsztad meg számolás nélkül. 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s