Ereszdelahajamat

A szülinapok jó dolgok. Ezúttal ugyan nem próbáltuk meglepni az ünnepeltet (cserébe ő nem dúdolgatott), de azért így is voltak vidám pillanatok. Például amikor bevonultunk a lányvécébe a söreinkkel, körbeadtuk a rúzst, és üvöltve megbeszéltük a Zélet Fontos Dolgait, majd azt, hogy már csak egy félig lebomlott szőke konty, némi lesírt szemfesték és egy fodros-abroncsszoknyás rózsaszín ruha hiányzik rólunk ahhoz, hogy úgy nézzünk ki, mint valami amerikai prom-film szereplői, aztán berúgtuk a fülke ajtaját, hogy megnézzük, nem próbál-e valaki épp szociológiai tanulmányt írni belőlünk. A folytatásban halálra nyaggattuk a dídzsét, széttáncoltuk a decens imázsunk maradékát, volt, akit elejtettek és elejtett másokat, volt, aki a padlón kuporogva röhögött, de annyira, hogy nem bírt felállni, és csak a szerencsén múlt, hogy be nem pisilt, volt, aki orosz népdalokat énekelt (nem is rosszul), és volt, aki átadta az Évszázad Ajándékát – a rózsaszín tollboát, természetesen (neveket nem írok, fedjék fel magukat az érintettek, ha akarják). Valamint többen szereztünk nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket, szerencse, hogy annyira még nem kell nekivetkőzni a tavasznak.