Az életem nagyjából összefoglalható abban az egy mondatban, hogy én alapvetően hűséges vagyok, csak a dolgok alakulása nem hagyja, hogy az legyek. A dolgok alakulása ezúttal a freebloggal való kapcsolatomnak vetett véget, mert hiába volt az első, és hiába ragaszkodnék én a virtuális otthonomhoz, ha az idő kétharmadában én is és azok is, akik esetleg még olvasni akarnak, ott ázunk-fázunk a küszöbön. És persze azt sem szerettem volna, ha nyomtalanul tűnik el a semmiben ez a három év. Úgyhogy amikor a közvetlen szomszédok szedelőzködni kezdtek, én is összecsomagoltam. Rengeteg köszönettel (és opcionális sörökkel) tartozom Laurának és Postmodernystkának, amiért angyali türelemmel irányították a költözködést és válaszoltak az ostobábbnál ostobább kérdéseimre.* Mostantól itt folytatom.
Nem szeretnék most hosszan érzelegni, de sokat adott nekem a freeblogon töltött idő. Elsősorban titeket. Köszönöm, hogy velem tartottatok, és remélem, hogy ezután is itt lesztek majd. Annak ellenére, hogy nehezen szántam rá magam, nagyon tetszik az új hely. De azért mindig nehéz utoljára lekapcsolni a villanyt és bezárni az ajtót.
Igaz, azt is mondják, hogy ilyenkor mindig kinyílik egy másik.
* még mindig bölcsészlány vagyok
Ide majd sűrűbben írsz? 🙂
Remélhetőleg igen, egyelőre még szoktatom magam az új környezethez 🙂
🙂
Nagyon szép ám az új házikód! Azt hiszem hamarosan én is követem a kedves ismerősöket. Egyenlőre csak blogexportot csináltam mind a 3 freeblogos blogomrol. Aztán idővel és segítséggel remélem nekem is sikerül. Addig meg készítgetem az új otthont és barátkozom az új hellyel, még mindig hajtépéssel végződik minden barátkozási kísérletem, hiába na, azért nagyon megszoktam a freeblog szeszélyeit. Akkor majd valamikor találkozunk it is. 😀
Köszi szépen, és szólj, ha segíthetünk valamiben.
én is szívesen segítek, a hajtépés leginkább nekem jutott ki, mert csak 2010 augusztusáig sikerült kiexportálni a bejegyzéseimet (de vajon miért?), szóval nyeh, a többit másolhatom be kézzel.