Mindenszentek lángja

A kert a temetődombra nézett. Nem is volt igazi domb, inkább csak homokdűne, de így is a legmagasabb pont volt a környéken. A sírok egymás fölött sorakoztak, a nagyobbakat jól ismerte, akárcsak a két jegenyét a domb tetején. Sokszor játszották azt a barátnőivel, hogy szellemeket látnak a sírok között, a jegenyék egyre fenyegetőbben integettek, ők pedig addig menekültek sivítozva, amíg komolyan meg nem ijedtek.

A kertben nőtt fel. Gyerekkorában elvarázsolt, erdőben tévelygő királylány volt a málnásban, aki bogyókon él. Aztán ledőlt a homokba, nézte a felhőket, a földet piszkálgató nagyapját, a fűzfákat, a domb mögött lebukó napot, a szilvafához simulva a csillagokat. Sóskát evett, ribizlit és orgonalevelet, és fogadta a fák, füvek és csillagok hódolatát, mert egy királylány térdig porosan és plezúrosan is királylány. Megvárta, amíg a nagyanyja harmadszor is elkiáltja magát a tornácról, mielőtt bement volna a házba.

Novemberben a nap már nem jutott el egészen a temetődombig, de az ég mindig vörös volt, lángvörös, talán a homoktól, a fák ágai feketék. Aztán kigyúltak a temetőben is a lángok, sok apró, imbolygó tűz az egymás fölött elhelyezkedő sírokon, míg végül az egész domb táncolni kezdett a fényben. A szerelme később verset is írt neki róla, de akkoriban még nem érdekelték a nagy szavak, csak nézte, amíg be nem parancsolták a sötét kertből.

A kert már nem létezik. Sem a ház, sem a málnás, sem a szilvafa. Buldózer törölte el az elvarázsolt gyerekkoromat. Csak a mécses lángja van a szobában, és egy város, ami akár egy másik dimenzióban is lehetne, mert talán soha többé nem fogom látni. De minden évben eszembe jut, hogy a temető most is lángol a vörös és fekete ég alatt.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

5 Responses to Mindenszentek lángja

  1. csipikenyuszi says:

    Ezt olyan szépen mondtad el, hogy az egész családnak kicsordult a könny a szeméből.
    Tudom, hogy nem ez a megfelelő momentum, de nem gondoltál még rá, hogy regényt írj a gyermekkorodról?

  2. Pingback: Bár ne így lenne | A lélek hosszú, sötét teadélutánja

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s