Zárójelben

(mert többet nem érdemel, de úgysem bírom ki, hogy ne írjak róla. szóval az van, hogy mindig megrázó és igazából feldolgozhatatlan, amikor valaki, aki átitatta az egész életedet, minden pillanatodat ébredéstől elalvásig, és még az álmaidat is, egyszercsak leolvad rólad, visszahúzódik, mint a tenger apálykor. tudod, hogy ott van valahol a látótereden túl, tudod, hogy nem fog ottmaradni a végtelenségig, és ha nem vigyázol, még belefulladhatsz. de most nincs, nem látod, és csak azt érzed, hogy mennyivel könnyebb így futni a homokon, mennyivel könnyebb így lélegzetet venni.)

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

8 Responses to Zárójelben

  1. Aztán az is megeshet, hogy az ember szabadabb lélegzettel könnyű futással olyan hely felé veszi az irányt, ahová a dagály nem ér el… amíg megteheti, és ha meg akarja tenni.

  2. Csipikenyuszi says:

    Ez az a személy akarna lenni, akiről elneveztem egy bizonyos kütyüt, ami most a te tulajdonodban leledzik? 🙂

  3. VerdeLunaria says:

    Ezt most elbagatelizálom….
    Szeritnem a Hold, vagy a levegő miatt jönnek ezek. Mert én is ezt éreztem, meg a barátnőm is, meg Apum velem egyidős ilyen cipőben járó munkatársa is. Nem lehet véletlen, hogy egyszerre….

  4. cecameca says:

    na,ebbol semmit sem ertettem…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s