Monthly Archives: September 2013

Az ilyen szürke időben mindig megállapítom, hogy a napsárga fal életem egyik legjobb döntése volt, különösen a festőien lelógó zöld növényzettel (ma éppen meglocsoltam, azért lóg festőien, amúgy inkább kornyadozni szokott). Ha csak ránézek, már jobb kicsivel a kedvem. Advertisements

(két perc ismeretség és fejenként két mondat után) – Te tanárnő vagy, ugye? – Basszus, ez éppen ennyire nyilvánvaló? – Ahogy beszélsz. Vagy tanárnő vagy, vagy logopédus.

Az egyik nagyon cuki tanítványom megkérdezte, hogyan kell szigorúnak lenni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ebből fogok leckéket adni (Nézzen csúnyán! Összébb a szemöldököket! – na jó, csak viccelek).

A tegnapi posztot újraolvasva rájöttem, hogy 1. nem tudom, hogy másoknak mik az álmai. Mármint olvastam róla, meg vannak ilyen sztereotipikus elképzeléseim, hogy az emberek szeretnének gazdagok lenni (vagy legalábbis anyagi biztonságban élni), meg szeretnének kényelmes otthont, boldog párkapcsolatot, cuki … Continue reading →

A Sors meg én mostanában azt játsszuk, hogy én minden reggel elhatározom, hogy pozitívan állok a dolgokhoz, nem szorongok, nem halogatok, hanem egyszerűen elvégzem a tennivalóimat nyavalygás nélkül, például azért, mert csupa olyan dolgot kell csinálnom, amit én akartam az … Continue reading →

Elnézést kérek, rettenetesen el vagyok maradva mindenféle dolgokkal, többek között ezzel is. A díjat két helyről is megkaptam, beaa-tól és greyvalmtól. Mindkettejüknek nagyon szépen köszönöm! A szabályok (greyvalmtól kopipésztelve): 1. Linkeld aki téged jelölt.2. Válaszolj a 10 kérdésre amit feltett … Continue reading →

És ha már szabad hétvége és takonykór, az is logikus, hogy ilyenkor vannak vendégei az embernek (remélem, nem fertőztem meg őket). Ez azért is jó kombináció, mert így sokkal kevesebb lelkiismeretfurdalásom van, amiért elég lájtosan dolgoztam az elmúlt napokban. Ráadásul … Continue reading →

Végül is az úgy logikus, hogy ha az embernek egy szabad hétvégéje van az egész hónapban, akkorra időzítse a megbetegedést. Nem mintha most nem lenne dolgom, de tanítani vagy előadást tartani lényegesen nehezebb lenne úgy, hogy közben félpercenként ki kell … Continue reading →

Én nem szoktam különbséget tenni ajándékok között, mert én mindennek egyformán örülök, akár egy jó szónak is, de tényleg, mert fő, hogy valaki gondolt rám, most mégis muszáj közhírré tennem, hogy Csipkepittytől kaptam az elmúlt évek legmenőbb szülinapi ajándékát, egy … Continue reading →

Az utolsó pillanatban, nyomás alatt készülő konferenciaelőadásaim története új elemmel bővült: utolsó pillanatban, nyomás alatt készülő konferenciaelőadás, miközben a kutya békésen elhever mellettem az ágyon*, és lankadatlan imádattal néz.  * ez eddig nem volt divatban nálunk, de a kutya igen … Continue reading →