Száműzetésben

Ezt a posztot tegnap is megpróbáltam megírni, de aztán inkább az alvást választottam. Én. Este tízkor. Azt hiszem, ehhez nem is kell kommentárt fűznöm.

Szóval az úgy volt, hogy összepakoltam, és önkéntes száműzetésbe vonultam Bürgüncfalvára, hogy gatyába rázzuk végre a CsKRD-t. Az egész különben leginkább az utazásaimra hasonlított, leszámítva, hogy most nem fapados repülőtársaságok határozták meg a csomagom méretét, úgyhogy egészen meglepődtem, hogy milyen kényelmesen elfér két hétre való bugyi a bőröndömben, és hány könyvet be tudok még tenni a normál méretű kézitáskámba Samu mellé. A különbségek ezzel véget is értek, azaz ugyanúgy megpróbáltam még megváltani a világot indulás előtt, ugyanúgy félóra alatt hajigáltam be mindent a bőröndbe (köztük olyan dolgokat, amiket nyilvánvalóan egyszer sem fogok elővenni), miközben a másik kezemmel még telefonáltam, majd szokás szerint úgy indultam el, miként az őrült nők, hogy még elérjem a céljárművet. Csipkepitty pedig olyan pofás kis szobával fogadott, amelyik bármelyik panziónak becsületére válna.

Rettenetes projektünket ezúttal egy macska is súlyosbítja, akit néhányszor megpróbáltunk ugyan kizárni, például amikor elkezdte pofozgatni az egeret (a számítógépét), vagy levadászta a szemránckrémemet, de ilyenkor mindig nekiállt keservesen nyávogni az ajtó túloldalán (nyávogni egy frászt, tippjeim szerint ez a macska nyikorgó ajtóktól tanult kommunikálni), majd amikor ez sem ért célt, akkor bánatosan elfeküdt odakint, mint egy elhagyatott, magányos kisállat, aminek persze már nem tudtunk ellenállni. A bezárt ajtó előtt nyávogás különben akkor is visszatérő motívum, ha pisilni megyek, és bár én hozzászoktam, hogy kutyák odaadó pillantásaitól kísérve pisiljek, a kutyák nem szoktak felugrálni a vécépapírtartóra, úgyhogy még nem döntöttem el, hogy beadjam-e a derekamat.

Közben pedig szép lassan meggárgyulunk, mint azt előre sejteni lehetett. Tegnap például volt egy pillanat, amikor Csipkepitty balkézzel próbálta irányítani a csípőjén egyensúlyozott egeret, hogy kijelöljön vele valamit a képernyőn, amit kissé nehezített, hogy nevezett képernyő eközben fel-alá ugrált, mivel a hasamon volt, én meg hisztérikusan röhögtem (ezen a ponton döntöttünk úgy, hogy jobb, ha keresünk egy barátságos kocsmát). Ma pedig meg voltam róla győződve, hogy Csipke csirketrancsírozás közben azt mondogatja maga elé, hogy “vééééér”, “vééééér”, pedig, mint kiderült, valójában csak a gyömbért kereste.

És még két nap sem telt el, úgyhogy megtippelni sem merem, mi lesz belőlünk a végére.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

12 Responses to Száműzetésben

  1. perenne2 says:

    Remélem részletes beszámolóra mindig marad időtök és energiátok. Nem szép, nem szép, de olyan jókat derülök 🙂

  2. fűzfavirág says:

    Mééég… mééég… (tőlem vééér is jöhet) 🙂

  3. Astrid says:

    Jaj de meglesnélek titeket ilyenkor! 🙂

  4. Laura says:

    Á, tudtam, hoyg vissza kell térnem a blogvilágba 🙂

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s