Például

ma az volt, hogy háromkor keltem (igen, reggel) (vagy minek nevezzem), nyolcig ledolgoztam laza öt órát, aztán elmentem, és tanítottam még nyolcat. Közben volt két óra lyukam, amikor három emberrel akartam konzultálni, de beesett egy negyedik is, ugyanakkor felhívtak két emelettel lejjebbről, hogy miért nem vagyok az értekezleten, amiről e-mailben értesítettek (mert már a leveleimet sem olvasom, azért). És amikor ezek után felhívott Mosolygólány, hogy holnap munka után zuhanyozhatna-e nálam, akkor kissé hisztérikusan (bár reményeim szerint kedvesen) közöltem vele, hogy van kulcsa, és tegyen, amit jónak lát, de ne értse félre, ha nem szólok hozzá, vagy esetleg fel sem ismerem. 

Most pedig megint itt ülök, a házból két napja kifogyott a tej és a vécépapír (de legalább porcicák nincsenek), és még vár rám nemakaromtudnihány oldal, mielőtt lefekhetek.

Életvezetési és időgazdálkodási tanácsokat “egy segg” jeligére várok a szerkesztőségbe.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

10 Responses to Például

  1. fűzfavirág says:

    Minden elmúlik egyszer, minden végéhez ér….
    Vigyek holnap vécépapírt?

    • hosszu says:

      Köszönöm a felajánlást 🙂 De az egyik kupacot sikerült eltakarítani, és ezt azzal ünnepeltem, hogy elmentem a boltba (ahol rácsodálkoztam, hogy holnap nem lesz nyitva).

      • fűzfavirág says:

        Szívesen 🙂 ha tényleg el vagy havazva, hétköznap bármikor, mert már úgyis félúton vagyok 🙂
        Éljenek az eltakarított kupacok!

  2. balaaz says:

    Például ez az egyik dolog, amit annyira csodálok a nőkben: a hihetetlen strapabírásuk. Az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen papírkutya férfiként és a többi egyed mind elnyűhetetlen terminátor a munkahelyén, egyben figyelmes szerető és türelmes apa (bár nem ez a gyakorlati tapasztalatom). Tíz-húsz éve hiába húztam még le úgy én is napi 10-12 órát a hivatalos melóban, hogy utána még volt energiám másra is – manapság már 3-4 munkaóra elegendő lenne… egy héten kétszer-háromszor.

    Most például épp arról csevegtünk ebéd közben a párommal, hogy eszünkbe sem jutott holmi aktív majálisozás. A passzív lustálkodás gyönyöre győzedelmeskedett. Meg az jutott még az eszembe, hogy ma reggel milyen nagy örömmel ébredtem. Nagyon örültem, hogy nem álmodok már tovább, mert halálosan kifárasztott, hogy egész éjszaka a melóval küzdöttem. Reménytelenül. Hálás voltam, hogy végre felkelhetek, ha fáradtan is…

    • fűzfavirág says:

      Más nőkről nem tudok nyilatkozni 🙂 de az én rémálmaim_sohasem_munkabázisúak. Nem álmodom melóról, nem álmodom vizsgáról… cserébe a gyerekeim haláláról 😦 You win some, you lose some.

      • balaaz says:

        Más férfiakról nem tudok nyilatkozni, de én ritkán emlékszem az álmaimra. De, ha emlékszem, akkor azok leginkább rémálom-szerűek. Hiábavalóan és örökösen menekülök valami elől, vagy hajszolok valami utolérhetetlent, esetleg nem tudok kitörni valami körforgásból, zuhanok és egyre mélyebbre süppedek stb. Ezek az álmaim elég énközpontúak, egoisták és nagyon sokszor a szex körül forognak.

        Arra nem emlékszem, hogy a gyerekeimmel álmodtam-e már. Az viszont biztos, hogy ébren aggódtam már értük a megőrülésig és éreztem már azt is, hogy megfolyt a létezésük, mint fát a rá felfutó kúszónövény. (megjegyzem imádom az ilyen, szikkadt-halott, mégis örök fákat)

    • hosszu says:

      Azt én még csak most tanulom, hogy hogy kell ezt a magánélettel összeegyeztetni, és most sem napi szinten 🙂 (a magánélet egyelőre kissé értetlenül néz, és egyszer megkérdezte, hogy kifizetődő-e nekem, hogy egész nap a gép előtt ülök, amire én csúnyán röhögtem).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s