Egy stresszfüggő naplójából

Az ember olyan könnyen elkényelmesedik, hogy észre sem veszi. Két nappal ezelőtt talán még fel is háborodtam volna, ha valaki ilyet állít. Milyen kényelem? Dolgoztam, futottam körbe, családi tragédiákkal és magánéleti problémákkal viaskodtam, és ha közben úgy adódott, hát persze, hogy beszélünk róla kilencven percet, ez minket szórakoztat, nem is értjük, miért adnak pénzt érte (azért jól jött), hogyne, veled is tartok közös előadást, mit nekem kettő két nap alatt, és naná, hogy beugrom másvalaki helyett megtartani azt a másikat (vagy hanyadikat), egy hét alatt csak felkészülök (végül egy nap maradt rá, de ezt ne terjesszétek). És mivel nem volt két percem, hogy megálljak, és átgondoljam a dolgokat (ha meg véletlenül mégis volt két percem, akkor sírógörcsöm is volt, úgyhogy mindegy), fel sem tűnt, hogy ebben a királyságban közben mindenki elkönyvelte, hogy én vagyok a Sárkányölő, aki ha elég határozottan állít valamit, akkor a kaporszakállú bölcsek lesütik a szemüket, és azt motyogják maguk elé, hogy “na jó, hát ehhez te értesz a legjobban”. Ami, lássuk be, csak azért lehetséges, mert ebben a királyságban az emberek túlnyomó többségének sokkal több józan esze van annál, hogy bármit is akarjon éppen ettől a sárkánytól.

Fel sem tűnt, hogy az elmúlt bő félévben elfelejtettem halálra rémülni a feladatoktól és attól, hogy bizonyítani kell. Már majdnem elkezdtem úgy viselkedni, mint egy felnőtt. Aztán összejött a várva várt negyedik utazás, és ott bizony olyan kaporszakállúak lesznek, akik már akkor ezt a sárkányt darabolták, amikor én még rózsaszín leányálmokat szőttem a tudomány nagyszerűségéről, és akiknek én nem sárkányölő hős vagyok, csak egy bögyös vörös mininő Európa egy egzotikus sarkából. Röviden, be vagyok szarva, feleim.

Csak tudnám, miért keresem az olyan kihívásokat, amiktől aztán jól megijedhetek. Sokkal kevesebb fáradsággal nézhetnék például horrorfilmeket.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

6 Responses to Egy stresszfüggő naplójából

  1. F. says:

    Egyszeru a valasz: utalod a szurke napokat. Ez a het nekem is maximalisan kihasznalva telt. Kitartas a kaporszakalluakhoz!

  2. fűzfavirág says:

    Drukk, drukk!
    Néha a kaporszakállúak nem bizonyulnak olyan ijesztőnek, mint amennyire félünk tőlük. Sőt, kifejezetten emberiek (és bizonyos kor után buknak a “bögyös vörös mininőre Európa egy egzotikus sarkából” 😉

  3. fűzfavirág says:

    )
    ez lemaradt…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s