A történelmi hűség kedvéért

azért be kell vallanom, hogy feltöltődés ide, lelki béke oda, az időgazdálkodással vívott harcomban még mindig vesztésre állok. De legalább több társasági életet éltem a héten, mint idén összesen, végre kialudtam magam, elmentem fogorvoshoz, a munka meg olyan, hogy úgyis megvár*. A mozgás az előzőek fényében abszolút prioritássá lépett elő, és végre belekezdtem valamibe, ami évek óta a “majd ha időm lesz” kategóriába tartozott. Ha most nem lesz időm rá, akkor soha.

YOLO, meg ilyenek.

*de annyira meg, hogy még Londonban jött egy meg-tudnád-e-csinálni-holnapra típusú, én hülye meg még el is gondolkodtam rajta, aztán szerencsére visszaírtam, hogy bocs, de most végképp nem. Aztán hazajöttem, és még mindig itt volt, azóta le is adtam. El is gondolkodtam rajta, hogy akkor direkt szívatásból kapom-e az egynapos határidőket.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

One Response to A történelmi hűség kedvéért

  1. postmodernystka says:

    en is akkor fogtam gyanut, amikor elkezdtem nemet mondani melokra es varazsutesre kitagult valahogy az ido a megrendelo oldalan is…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s