Feltételes reflex

Az életem egy meglehetősen hosszú szakaszában cataflamon éltem, mert a tánctól kikészült a csípőm, hogy járni is alig tudtam, táncolni viszont továbbra is szerettem volna, és a cataflamtól csodálatosan kilazul minden. Főleg, ha vilmoskörtével veszi be az ember.

Aztán a tánc abbamaradt, a csípőgondok mondjuk nem (lásd az akárhány korábbi lesántulós posztot), de a fájdalomcsillapítót kitiltottam a házból (a vilmoskörtét is), mert úgy döntöttem, hogy minden fejben dől el, és menni fog anélkül is. Ment is, évekig. Most viszont már tizedik napja fájok és vagyok többé-kevésbé szobafogságban, úgyhogy megadtam magam.

Nos, úgy tűnik, hogy a cataflamtól ellenállhatatlanul táncolni támad kedvem.

Advertisements
This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

12 Responses to Feltételes reflex

  1. perenne2 says:

    A pavlovi reflex? Bocs. Jobbulást!

  2. F. says:

    Jobbulast, de a fajdalomcsillapitot felejtsd el hosszutavon, mert tonkretesz. Inkabb konzultalj egy szakertovel.

    • hosszu says:

      Azért álltam le róla. Szakértővel konzultáltam, többel is, egy dolgot lehet csinálni, meg kell erősíteni az izmokat, hogy mindent a helyén tartsanak. 🙂

  3. postmodernystka says:

    en a Ben Gayre eskuszom, az is nagyon fantasztikus kenocs. A Cataflam meg brutalisan kicsinalja az ember gyomrat, szoval reszvetem es ovatosan!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s