Helyzetjelentés

Szóval én roppantul boldogan ellennék a munkámmal, és vizsgáztatnék, szerveznék, válaszolnék napi ötven e-mailre és figyelnék oda, hogy jelenlegi és volt diákjaimmal mi történik, írnék cikkeket (neadjisten könyvet), szerkeszteném másokét és járnék konferenciákra. Ezt szeretem, ezt akartam, ezért csinálom. De sokat segítene, ha például meg tudnék élni a munkámból.

Roppant boldog fordító is lennék, mert szeretem, ahogy alakul a kezem alatt a szöveg, szeretem, amikor megtalálom a pontos kifejezéseket, szeretem, amikor végigolvasom, és nem ütnek át rajta az eredeti szerkezetek, mint bőrön a csontok. Ebben az ésszerű határidők és a pontosan fizető ügyfelek segítenének sokat (meg ha nem gyártanának szöveget olyanok, akik nem tudnak fogalmazni, de ez valószínűleg irreális elvárás).

És az is roppantul boldoggá tenne, legalábbis egy ideig (konkrétan most, tekintettel arra, hogy többnyire nyár van), ha tényleg tudnék rendszeresen mozogni, eleget aludni és időnként emberekkel találkozni, üldögélni az esti napfényben egy limonádé vagy sör (vagy limonádés sör) mellett. Szeretnék egy napot, amikor a kanapén döglök és olvasok, csak mert ahhoz van kedvem. Szeretnék közvetlen haszon, cél és értelem nélkül való dolgokat írni. Például verset.

A három az, ami egyszerre nem megy. Amiből az lesz, hogy hisztis vagyok, kialvatlan és türelmetlen, már megint halomban áll a mosatlan, és még mindig itt ülök hajnali egykor. Erre kéne valami működő és élhető megoldást találni.

Addig is, amíg eszembe jut valami, mindenesetre elintéztem két dolgot, ami év eleje óta ül a listám tetején, és bejelentkeztem nőgyógyászhoz.