A hálátlanságról

Van az a mondás, amit Lady Dianától kezdve mindenféle híres embernek tulajdonítottak már, miszerint sok békát kell megcsókolni, amíg igazi herceget talál az ember. Nos, békákat csókdosni nyilván nem a legkellemesebb foglalatosság, de aki elvarázsolt királyfit akar, jobb, ha hozzászokik a gondolathoz, és elkezd szorgalmasan cuppogtatni, sok választása nincs a dologban.

Amivel azt akarom mondani, hogy én tényleg roppantul értékelem, hogy lehetőségem van megvalósítani az álmaimat. Sőt, hullámokban önt el a boldogság attól, hogy idén lehet, hogy két, de akár három álmomat is valóra válthatom. Arról igazán nem a sors, az élet, vagy a világmindenség (meg minden) tehet, hogy kizárólag olyanokat tudok álmodni magamnak, amikhez lábjegyzetek kazlain és egyéb zokognivalóan unalmas filológiai maszatoláson keresztül vezet az út, és hogy néha úgy érzem, sokkal jobb lenne térdig lucskosan békákat hajkurászni a kert végében.