Amikor kora reggel felriadtam, ami nem szokásom, azon gondolkodtam, vajon mi ébresztett fel öt óra alvás után. Eszembe jutott, hogy a családdal álmodtam, és rámtört a szorongás, hogy azonnal fel kell hívnom őket, hogy mindenki jól van-e. Nade jóanyám is későn fekszik, vasárnap reggel van, ma ünnepi ebéd lesz, szegénykém biztosan nem értékelné, ha a hülye lánya felébreszti, hogy misztikus félelmei vannak. Forgolódtam vagy egy órát, próbáltam kellemes dolgokra gondolni, végül sikerült visszaaludnom, jól el is aludtam. Mikor végre kitámolyogtam az ágyból, egy levél várt jóanyámtól, amit félórával a felriadásom után írt, hogy azonnal hívjam fel, ha felébredtem. Kiderült, hogy rosszat álmodott (konkrétan azt, hogy lefejeztek, és a túlvilágról üzentem neki, hogy “haj, haj, szegény hajam”, vagy ilyesmit), pánikrohammal ébredt, és legszívesebben azonnal felhívott volna, nade későn fekszem, vasárnap reggel van, és biztosan nem értékelném stb.
Ilyenkor mégis mi van?
Zavar az Erőben… de a lényeg, hogy csak virtuálisan.
A legijesztőbb az egészben az, ahogy ott ülünk ugyanabban az időpontban mind a ketten, és azon gondolkodunk, hogy fel kéne hívni a másikat.
Pszichoizé, igen. 🙂
Na, akkor tegyek rá én is egy lapáttal. Nos, én nem álmodtam senkiről, több is volt valamivel mint hajnali 5, ami nálunk ugye 6, de kimentem a vécébe és megláttam, hogy esik a hó. Azután már csak gyötrődtem, mert feszt a szüleimre gondoltam, akik olyan idősek és akiket újabban minden apró időváltozás agyongyötör. Reggel természetesen felhívtam anyámat…
[csipikenyuszi](#11858004): Dilisek vagyunk mind egy szálig 🙂
Mi lenne? Semmi. 🙂 Mindketten jol vagytok, az van. 🙂
[Panzer](#11858254): igen, végül is ez a lényeg 🙂